No, kábé hétfőre bírtam kipihenni a fáradalmakat... :D Egy biztos, a társaság nagyon jó volt. Tényleg. Nem emlékeztem rá, hogy ennyire jól megvoltunk :) De hát öt év hosszú idő.
Gyülekező :)
Felmenetel, Majoros tanárnő kései érkezésével a végén
Érdekes volt újra az udvaron lenni, vagy legalábbis látni, majd belépni az épületbe, ahol pontosan ugyanaz a szag volt, mint öt évvel ezelőtt. Ne tessék félreérteni, ez nem büdös, ez a tudás szaga :D Egyébként nem, de tényleg ugyanaz volt, mint öt éve. Öreg csontjaink nehezen bírták a tempót felfelé, a másodikra érve többen ott szuszogtunk, mintha most futottuk volna le újra a Coopert. Na jó, annyira nem voltunk kifáradva. Talán csak én.
Összevártuk a többieket, majd bementünk a kis termecskénkbe
Helyet foglalt mindenki, igazából a tipikus iskolai "mindenki-leghátra-ül" jelenség abszolút megfigyelhető volt még öt év után is, az első egy-két padsor teljesen üres maradt, csak a tanárok ültek oda :D Vicces volt. Hegedűs tanárnő volt szíves felhozni az utolsó éves naplót, amit elfelejtettem lefényképezni, mármint a saját oldalamat. A tanároknak is nosztalgia volt ez a pillanat, ugyanis már évek óta e-napló van, így ők is úgymond érdeklődve forgatták a nyomtatványt.
Hegedűs tanárnő megnyitja a találkozót
Ahogy a videón is látható, névsor szerint mentünk végig mindenkin, hogy kivel mi történt az elmúlt években. Természetesen sok volt a nevetés, jó volt hallgatni a többieket (és belül büszke voltam magamra, hogy igen, b***meg javarészt ez neked köszönhető :D). Szinte mindenki, aki már dolgozik, említette, hogy kezdetben gyakorlat hiányában nem vették fel sehova őket. Ismerős sztori, magamban ott bólogattam. Kiderült, hogy Boxi is dolgozott a kertészetben, ott ahol én, de ő egyetlen napot, mert kioltotta a főnök urat, hogy ilyen modorral ennyi pénzért nem marad itt :D Ennél ugyan cifrábban mondta, de továbbra sem célom senkit sem káromolni.
Számomra talán két tanár, Hegedűs tanárnő és Szabó János története volt a legérdekesebb. A tanárnő ugyebár négy évvel ezelőtt elvált, és nagyon szép, egyben megható dolgokat mondott az azóta eltelt időről. Sokkal boldogabbnak és kisimultabbnak tűnt, és ezt jó volt látni :) Szabó János tanár úrnak pedig négy vagy öt hónap múlva születik a második gyermeke, aki kislány lesz az ultrahang szerint. Ez meglepett, mert ritkán ugyan, de szoktunk beszélni. Ezek szerint túl rég volt már, hogy utoljára váltottunk néhány szót :(
Amit igencsak bánok, hogy nem készült "osztálykép", pedig azt mindenképp szerettem volna, még a teremben, de én ostoba, elfelejtettem. Nem is tudom, hogy készültek-e képek egyáltalán. Azért megkérdeztem azt a két embert, akinél volt fényképezőgép.
Miután végigértünk a névsoron, mindenki megnézhette a jegyeit, beírásait. Nekem tán csak egy valami volt, de azt nem is láttam, hogy mi :D Nem bírtam elolvasni. Nem érdekes :D
Elköszöntünk Hegedűs tanárnőtől, neki ugyanis más programja volt a nap hátralévő részére. Lebattyogtunk az iskola elé, ahol szinte mindenki, aki befért egy autóba, az abba ült, az igen kevés maradék meg bicajjal, illetve gyalogszerrel tért át a Kaptár Pub-ba. Valljuk be, igen hangulatos és jó hely, nagyon örültem, hogy Anita előállt ezzel az ötlettel, mert a helyszínnel mindig is gondban voltam, hogy legyen majd (a Hell's Kitchenben! Egyszer talán... :D).
Elfoglaltuk és összetoltuk az asztalokat, zsír volt minden. Az étel nagyon finom volt, marhapörkölt főtt burgonyával, isteni volt. Aztán elindultunk mindannyian a lejtőn, fogyott az alkohol, először csak sör, majd estébb a tömények is :D Nagyon jó volt a hangulat, baromi jó érzés volt együtt lenni ennyi év után újra.
Érkezés után nem sokkal vagyunk, böngésszük az itallapot.
Igazából innentől kezdve már nem nagyon tudok mit írni, mivel nem lehettem ott mindenkivel egyszerre (sajnos). Jó magam megvártam bent az ételt, majd az est jelentős részét már kint töltöttem, ahol lehetett dohányozni. Anikóval jót beszélgettem, mivel a deszki polgármesteri hivatalban dolgozik, ezért ő is emberekkel foglalkozik, akárcsak én. Felemlegettük a legnehezebb eseteket, amikkel eddig találkoztunk, örültem, hogy valakivel ezt meg lehet osztani, mert tudja, hogy hogy érzek :D
Ha jól vettem ki, ez az a bizonyos történelem óra
esete a rendhagyó segédeszközzel :D
Ahogy nőtt az elfogyasztott alkohol mennyiség, úgy vékonyodott egyre jobban a pénztárcám, és úgy kell egyre inkább összerakni a kirakóst a fejemben, hogy mi is volt konkrétan :D Tudom, hogy próbáltam a Timi nevű pultoslányt megfűzni, hogy jöjjön el a diszkóba, de sajnos hajthatatlan volt. Emlékszem arra is, hogy megjegyezte, hogy hogy bírok még talpra állni annyi viszki után, amit elfogyasztottam. :D Ezen mondjuk én is csodálkozok, szerintem tíz pohárral biztosan ittam. Időközben meglepetésvendégnek megérkezett Márti majd később Szabolcs is, elvileg ők nem vettek volna részt ezen. De persze nagyon örültem, örültünk mindkettőjüknek. :) Szabó Jánossal és Dávid barátommal megbeszéltük, hogy nyáron megmásszuk hárman a Magas-Tátrát. Igaz, én ebből a János által a Facebookon megküldött, egy, a hegységről készült diavetítéssel értesültem; ő maga csak ennyit írt, "Leendő túratársaimnak", úgyhogy egy picit csodálkoztam, hogy mibe is egyeztem bele részegen :D
Később elmentünk a Budi büfébe is, ahol ránk pirított a lányka, hogy döntsük már el, mit akarunk, és ne tartsuk fel a sort. Itt csatlakozott hozzánk kedves unokatestvérem, Tamás, illetve a közös ismerősök, aki azt hiszem, szintén Tamás és az ő párja, Evelin. Roland volt kedves meghívni egy hot-dogra, aminek a végét nem bírtam megenni. De lehet, hogy Misi hívott meg. Nem tudom már :D Valamiért még visszamentünk a Kaptárba, de arra már nem emlékszem, hogy köszöntünk-e el valakitől. Én legalábbis szerintem nem.
Utunk folytatódott a Jate klubba, ahol szerintem pocsék volt a buli, borzasztó tömeg volt, a zene meg olyan hangos, hogy nem is hallottam belőle semmit. Személy szerint én itt nem sokat töltöttem, Misivel egy utolsó cigarettára kimentünk a Jate mellé, majd nem sokkal ezután, miután minden ismerősnek leszaroztam a bulit, hazajöttem :D Eddig is tudtam magamról, hogy már kiöregedtem a diszkó-korszakból, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Itthon valamilyen okból kivittem az előszobába az ágyneműmet, és ott tértem nyugovóra. A nap szépsége volt, hogy reggel mehettem dolgozni, de azt is túléltem valahogy :D
Utunk folytatódott a Jate klubba, ahol szerintem pocsék volt a buli, borzasztó tömeg volt, a zene meg olyan hangos, hogy nem is hallottam belőle semmit. Személy szerint én itt nem sokat töltöttem, Misivel egy utolsó cigarettára kimentünk a Jate mellé, majd nem sokkal ezután, miután minden ismerősnek leszaroztam a bulit, hazajöttem :D Eddig is tudtam magamról, hogy már kiöregedtem a diszkó-korszakból, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Itthon valamilyen okból kivittem az előszobába az ágyneműmet, és ott tértem nyugovóra. A nap szépsége volt, hogy reggel mehettem dolgozni, de azt is túléltem valahogy :D
Ennyi történt, kedves olvasóim. Remek mulatság volt, valakivel beszéltük, hogy nem kéne öt éveket várni, a kemény mag akár évente összeülhetne, bármiféle puccos vacsora meg ilyesmi nélkül. Aztán újabb öt év múlva megint lehetne adni valami "pompát" a dolognak.
Srácok, egy örök élmény volt! Nagyon köszönöm itt is elsősorban Hegedűs Évának az iskolai szervezést, Anitának a Kaptárban kapott lehetőséget, Szabó Jánosnak a videókat, a többieknek pedig a jelenlétet! Sajnálhatja az az öt-hat ember, aki egyáltalán nem jött el, hogy nem volt ott!
Srácok, egy örök élmény volt! Nagyon köszönöm itt is elsősorban Hegedűs Évának az iskolai szervezést, Anitának a Kaptárban kapott lehetőséget, Szabó Jánosnak a videókat, a többieknek pedig a jelenlétet! Sajnálhatja az az öt-hat ember, aki egyáltalán nem jött el, hogy nem volt ott!
Most megyek, és reményeim szerint csinálok egy kis rántott husit ebédre :D
