Második számomra fontos dolog, hogy az előző, "Három hónappal később..." kezdetű bejegyzésem lett a második legtöbbször megnyitott posztom, a maga 117 lekérésével, amiből mondjuk kb 5 én voltam, de a többi akkor is figyelemre méltó egy ilyen kicsi és jelentéktelen blog életében. Szóval köszönöm szépen minden kedves olvasómnak! :) Jól esik a figyelem, és hogy érdeklődtök az életem iránt. :)
Harmadik, a mai napról egy szösszenet összefoglaló. Jól mondta az osztálytársam, abszolút korrekt mozdonyvezetőt kaptam, Józsefet, aki precízen és odaadóan tette a dolgát, hogy szerény személyem tovább gyarapítsa tudását a vasút rejtelmes dolgairól.
Reggeli feljelentkezésem után még mindig a meglepetés kellemes homályába burkolózott, hogy hova fogok utazni, de hamarosan kiderült, hogy eredeti gyanúm beigazolódni látszik, és személyvonatot kaptam az utolsó utazással teli napomra. Nem is akármilyet! A híres-hírhedt BZmot motorvonat/motorkocsi vezetőállását bitorolhattam (mármint a második ülését), ahova általános iskola harmadik osztálya óta nem tettem be a lábamat (akkor is csak azért, mert az akkori osztályfőnök férje volt a mozdonyvezető).
Képen látható 275-ös BZ volt a kiinduló vonatunk. Mint a mellette álló
Desiróból sejteni lehet, a kép nem a környéken készült, hanem Magyarország
általam legjobban gyűlölt városában.
Minden gond nélkül odaértünk Kiskunfélegyházára, igazából ez a BZ tökre tetszene, ha nem lenne egy gördülő halálcsapda, mert tök olyan feelingem volt benne, mintha buszt vezetnék :D Minden kis piszlicsáré megállóhelyen és állomáson megálltunk, hiszen személyvonat voltunk, kezelni kellett az ajtókat, "csengetni" az ajtó becsukása előtt, szóval, mivel eredetileg városi tömegközlekedésre rendeztem be az életemet, abszolút élveztem az utat.
A további útiterv az volt, hogy a 13:34-kor Félegyházáról Hódmezővásárhelyre induló vonaton szolgálatot teljesítő mozdonyvezetőt Szentesen leváltjuk, és mi visszük tovább a végállomásig a szerelvényt, majd nagyjából 20 perc múlva már fordulunk is vissza, és jövünk Félegyházára.
Azonban a közel négy órás várakozás továbbra is bosszantott, természetesen Józsit nem hibáztattam, hogy rápihent a nap további részére, csak önmagammal nem tudtam mit kezdeni addig. Már Félegyházán voltunk, éppen étkeztünk, beszélgettünk a BZ utasterében egy ideje, mikor egyszer csak befutott a Pestről jövő IC. Elején a magyar mozdonyépítés csúcstechnológiája, a V63-as, Gigant kódnevű villanymozdony. Állam persze azonnal leesett, mire Józsi szólt, hogy ha gondolom, menjek el vele vissza Szegedre egész nyugodtan, ő is úgyis nem sokára ellép pihenni. Kapva kaptam az ötleten, hogy ilyen mázlim nem lehet egyszerűen, hogy oly sok hónap (három) várakozás után felülhetek egy Gigantra.
Józsival átszaladtunk a V63-as elejére, bekopogott az ajtón, és megkérdezte a mozdonyvezetőt, hogy vele tarthatnék-e, aki szívélyesen felengedett. Elköszöntem Józsitól, és bemutatkoztam Józsinak, merthogy a változatosság gyönyörködtet, és a V63-ast is egy József nevű ember vezette. Ő Józsihoz hasonló alapossággal, és az értelmi szintemnek megfelelően bemutatta a mozdonyt, én meg csak nyálcsorogva hallgattam és ittam minden szavát. Számomra meglepő volt, hogy nagyobb, hosszabb, és mégis csendesebb, és közel sem ráz annyira, mint egy V43-as.
A 022-es Gigant :3 Sajnos vizes volt a kamera lencséje, úgyhogy
muszáj voltam kicsit utánélesíteni, hát nem sok sikerrel, de a lényeg látszódik.
Kérdeztem Józsit, hogyhogy Gigant jön erre, mondta, hogy a tegnapi ceglédi gázolás miatt kiesett az a V43-as, és nem volt tartalék, úgyhogy ezért küldték ezt a gépet. Szegedre érve ahogy körbejártunk az állomáson, végigmentünk a géptéren, és wow, sokkal másabb volt, mint a Szilié. Túl sok időm nem volt bámulni, de azért az alapvető dolgokat, mint légsűrítő, kormányszelep, és áramszedő szelektáló váltó már felismertem, és elképesztően büszke voltam, hogy milyen jól költi el rám a MÁV a pénzét, hogy ezeket a dolgokat már ilyen perferktül vágom :3 :D
Visszafelé a 11:45-ös IC-vel mentem volna újra Kiskunfélegyházára, azonban amikor fel akartam ülni a mozdonyra, belefutottam a MÁV talán legbunkóbb mozdonyvezetőjébe... Bemutatkoztam, ahogy kell, mondom, hogy Félegyházáig mennék csak, ott vár a mozdonyvezetőm. Erre ő, hogy akkor ezt intézzem el vele. De mondom, ő már Félegyházán van. Mire ő, hogy oké, de ő nem oktató, meg nincs is erre kiképezve. Mondom, az nem gond, eddig se oktatókkal voltam, meg felszállókártyám is van. Erre ő, és igyekszem szó szerint idézni: "Hát akkor üljél fel, de én egy szót nem fogok szólni, meg amúgy is utálom, ha van itt velem valaki." Gondoltam itt sok mindenre hirtelen, de csak annyit mondtam, hogy ha ez ekkora gond, akkor inkább megyek személykocsiba, és már el is fordultam, még mondta, hogy "jó, köszi", én meg hogy "nincs mit".... Nem értem, hogy miért gondolja az ilyen magát felsőbbrendűnek, amikor jó eséllyel én is a kollégája leszek majd, és annak idején ő is volt tanuló. Az biztos, hogy karácsonyi ajándékot nem kap tőlem....
Eme kellemetlen közjáték, és háromnegyed órás utazás után visszaérkeztem Félegyházára, és örömmel konstatáltam, hogy csak háromnegyed órát kell várnom a vásárhelyi vonat indulására, amit addig a telefonon elpötyögve, és étkezve töltöttem. Felültem a vásárhelyi vonatra, szintén BZ volt, és már kezdtem aggódni, mert Józsi sehol nem volt még, pedig már öt perc volt csak az indulásig, de az utolsó pillanatban végül felbukkant ő is. Amíg utaztunk, abszolút korrekt kioktatást kaptam a BZ-ből, már tudom, hogy hol kell hűtővizet önteni belé (kissé meglepődtem, mert erre a műveletre az utastérben lévő egyik ülés alatt van lehetőség :D), meg hogyan működik a fűtés és a hűtővíz hűtése.
Szentesen átvettük az irányítást, és egyébként baromi érdekes volt legfeljebb 80-nal, de inkább 50-60-nal "sínbuszozni". Tök nyugodt mellékvonal, utas nem sok van, több idő van reagálni az alacsonyabb sebesség miatt, tök szép tájakon mentünk, a vadregényes, fűvel benőtt sínen kapart a kerék, meg megcsúszott fékezéskor az eső miatt (azonnal fel is idéztem magamban a tapadási tényezőről tanultakat a fejemben :3) (sajnos azonban felidézés után csak egy "File not found" felirat fogadott az agyamban :D) (amúgy nem, emlékeztem rá ^-^) (részben).
Ez a kép ugyan már a Szentes utáni, Orosháza felé tartó szakaszon készült, de a
Kkfháza - Szentes szakaszon szintén voltak ugyanilyen állapotú pályaszakaszok.
Képeket mondjuk csinálhattam volna, mert lett volna rá idő, de igazából Józsi állandóan beszélt valamiről (megtudhattam, hogy remek holtágak vannak a térségben, amik horgászásra kifejezetten alkalmasak), én meg hallgattam, vagy én beszéltem valamiről, vagy kérdezgettem, hogy pl. hogyan működik a motor fordulatszám-szabályozása.
Akit igazán érdekel az általam ma bejárt vonalszakasz egy része az
katt a videóra. A vonat egyszerre indul egy Uzsgyival, ez ma is így történt,
bár ma egy picivel utánunk menesztették az Uzsgyit, míg a videón
"versenyt futnak" egymással :)
Oda-vissza hamar megjártuk a Kkfháza - Vásárhely - Kkfháza szakaszt, különösebb események nélkül (bár elgázoltunk vagy három fácánt, de hát minek jönnek a sínekre). Józsi külön beszélt az itt lévő útátjárók veszélyességéről, ezért amit picit is bokor takart, már nyomta a kürtöt, és mondta, hogy ne legyek rest majd, ha esetleg erre, vagy ilyesmi vonalra kerülök, és nyugodtan adjak hangjelzést én is.
Mai napon sokadjára visszaérkezve Félegyházára félretettük a BZ-t egy tárolóvágányra, Józsi megcsinálta a szükséges adminisztrációt, majd felbattyogtunk előbb a büfébe, majd ki a peronra, ugyanis érkezett is a mai utolsó vonatunk, az utolsó Szegedre tartó személyvonat. Nagy szerencsémre BZ helyett Uzsgyi érkezett Lakitelekről (az onnan érkező személyvonat Uzsgyiját vittük tovább), így ma egy harmadik gépre is feljuthattam.
A ma látott három gépben közös, hogy nem EÉVB-t használ vonatbefolyásolásra, hanem EVM-120-at, aminél kevés idegesítőbb dolgot láttam eddig életemben. Míg az EÉVB csak sűrített felhívást ad neked, ha lassítanod kell egy jelző előtt, addig az EVM-120 jelez neked háromszor, és ha a harmadik hangjelzés után se lassítasz le arra a sebességre (vagy legalább érzékeli, hogy elkezdtél fékezni), amivel a jelző mellett el kell haladni, akkor megállítja az egész vonatot :D Így gyakran volt, hogy még vagy 4-500 méterre voltunk a jelzőtől, de már 40-nel kellett döcögni, különben sípolt, mint egy vadbarom.
Díszkivilágításban az Uzsgyink :3 Még mielőtt elrohantam volna haza,
lőttem egy képet, mert miért ne? :D
Pici késéssel, de épen, egészségesen megérkeztünk vissza Szegedre. Közben már ránk is esteledett, illetve a város határában el is kezdett szemerkélni az eső, úgyhogy rohamtempóban megköszöntem Józsi egész napos oktatását, mert valóban hasznos volt megismerni a BZ-t, hiszen úgyis lesz rá típusunk előbb-utóbb, és inaltam a biciklimhez. Természetesen 5 perccel azelőtt, hogy hazaértem, már utolért az eső, úgyhogy, ha nem is vészesen, de eláztam.... :/
Elképesztő két hét volt ez az utazások tekintetében, jó volt megismerni a leendő kollégáim egy apró hányadát- már aki szívesen vette a társaságomat... - jó volt már némileg több rálátással rendelkezve hallani azokról a gépekről, amiket majd mi is vezetni fogunk. Remélem, nagyon-nagyon remélem, hogy a forgalmi modul után is ugyanígy vélekedek majd a dologról :D Józsi kifejezetten szereti a szakmáját (ma volt 30 éve és 1 napja mozdonyvezető), és nekem is jobb érzés volt ilyen mv mellett ülnöm, mint olyan mellett, aki már belefáradt, vagy eleve egy teáskanál érzelmi színvonalán áll, és fel se engedett a mozdonyára.
Izgatottan és félelemmel várom a forgalmi modult, talán jelent némi könnyebbséget, hogy az oktató már tanított engem a Gábor Dénesben, bár igaz, az is olyan régen volt, hogy azt is kétlem, hogy emlékezne rám (hiába mentem be egyszer részegen az órájára :D).
Illetve köszönöm a figyelmes osztálytársaknak, ha szólnak, hogy valamit elírtam, ahogy tette ezt egyikük az előző bejegyzésnél is, ezt a jó tulajdonságot nyugodtan lehet folytatni, még nem vágom az összes létező szakkifejezést ;)
Ennyi voltam mára, meg valószínűleg egy újabb pár hónapra, vicces, hogy még tán hosszabb is lett a "villámbejegyzésem", mint amiben a két hetet összegeztem :D
Köszi a figyelmet ^_^
Ui.: Láttam Félegyházán a legelső Szilit amit valaha gyártottak, úgyhogy ez feltette az i-re a pontot, az meg különösen, hogy ide jött le Rendezőre, elvileg sódervonattal :3
Néhány évvel ezelőtti kép, még frissen visszafestve
a (nagyjából) eredeti színeire
Sziasztok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése