2016. november 25., péntek

"Kapaszkodj...!"

... szólt nekem Laci, majd gyorsfékkel megállította az Uzsgyit a Megállj! jelzést adó kijárati jelző előtt körülbelül 5 méterre.

Az ilyen klikkvadász cím és akciódús(?) :D leírás akár egy vasutas akciófilmbe is beleillene, de természetesen semmi ilyenre nem kell gondolni. Szimplán a 21-én, azaz hétfő este Orosházára induló Uzsgyi, amelyre ismét Laci mellé vezényeltek, megdöglött, és keríteni kellett azon nyomban egy másikat. Ezen a másik szerelvényen hangzott el az ominózus figyelmeztetés, mert már Szegeden több perces késést szedtünk össze az első Uzsgyi hibája miatt (mely feltehetően vagy abból származott, hogy levegős lett a gázolaj-rendszer, vagy az egyik vezérlőkártya tönkrement, emiatt a két motor közül az egyik csak a hét menetfokozatból a negyediken kezdett el működni, viszont a légsűrítő nem termelt levegőt semmilyen módon, azaz, ha elindulunk, egy-két fékezés után nem tudtunk volna megállni ^_^). Alig várom, hogy legyen valami szerkezeti ismeretem ezekről a gépekről, hogy ilyenkor legalább valami halvány fogalmam legyen arról, hogy miről beszélnek a rutinosabb vasutasok :D

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen ez a harmadik orientációs utazásom második napja volt, amelyet értelemszerűen megelőzött egy első nap, illetve egy sikeres forgalmi vizsga is. Erre azért elég sokat készültem, és szerencsére ismét sikerült elsőre levizsgáznom, csakúgy mint az első modulban. De sok elsőség került elő így hirtelen :D És a lista folytatódik, ugyanis az első napos utazásom alkalmával életemben először egy Csörgőre voltam vezényelve, fentebb említett Lacival, akivel egyszer már volt szerencsém Kiskunfélegyházától Szegedig utazni, igaz, akkor mindketten csak utasok voltunk a Szilin :)


Csörgő/M41/418, kinek melyik név szimpatikus :) Háttérben
egy Taurus figyel csendesen.


Ja, és egyszer sem megyek Pestre (legalábbis az eddig megkapott vezénylésem szerint), ami azért nagy szó az előző utazások fényében. :D

Első napom nem volt túl hosszú, mindössze hét órás, ez 20-án, azaz vasárnap történt. Ez a 14:21-kor induló az egyetlen vonat egész héten, amikor a Szeged - Békéscsaba között közlekedő vonat egészen Gyuláig elmegy, és onnan vissza is jön, méghozzá egy csomó koleszos gyerekkel. Laci körbevezetett a Csörgőn, nem egy túl bonyolult gépezet, a fontosabb dolgokat a működésével kapcsolatban jobbára megértettem elsőre :D

Viszont rettenetesen hangos. Ennek főleg a második/harmadik napon láttam "kárát", de erről majd később. Útra keltünk hát Gyulára, közben Lacival mindenféléről beszélgettünk, a mozdonyról, forgalomról, igyekeztem ellesni minden mozdulatát, ahogy eddig minden mozdonyvezetőnek. Sajnos mindig egy analfabéta tudatlan törpének érzem magam az ilyen utazásokkor, de remélem, hogy az idők folyamán, és lehetőleg minél gyorsabban a hiányzó tudást el fogom majd sajátítani. Legalább a forgalmi kérdésekben már viszonylag otthon voltam, össze tudtam kapcsolni A-t B-vel, ami mondjuk egy sikeres vizsga után illő dolog is. :)


Ez konkrétan a mi vonatunk :) A Vasútmánia Blog egyik hobbifotósa
kinn állt a Szeged-Rókus pu. előtti töltésen, és lencsevégre kapta a szerelvényt.

Mire Gyulára értünk, tök sötét lett, és sajnálom, hogy az utazás napján még a régi telefonom volt meg, ugyanis Békéscsabán egy csomó törpe tolatásjelző van, amik az esti órákra emlékeztető sötétségben nagyon szépen világítottak a kék fényükkel. De azért Kiskunfélegyházát még mindig nem übereli a tizenvalahány egyéni kijárati jelző vörös jelzéseivel, azt érdemes megnézni egyszer sötétben.

Laci baromi jó fej volt, sok régi sztoriját elmesélte, igyekeztem okulni belőlük, ami meg olyan volt, jókat röhögtem rajta :D Gyulára érkezvén volt kábé szűk egy óránk, míg megindulunk vissza, körbejártunk a mozdonnyal a szerelvény másik végére, majd vártunk csendben az indulásra.


A sötétség továbbra sem jó barátja a kis LG-nek... Indulásra várva Gyulán,
Laci valahol mögöttem telefonált, a koleszosok pedig egyre jobban megtöltötték a kocsikat.

Megindultunk hazafelé, újra áthaladtunk a Hupikék Törpikék rengetegén Békéscsabán, és minden probléma nélkül megérkeztünk Szegedre. Orosházán láttam a 231-es BZ-t, ami Laci szerint annak idején a 001-es, tehát a legelső magyarországi BZmot volt. Szegeden búcsút intettünk egymásnak, majd hazajöttem. Még szolgálat előtt vettem egy ilyen LED-es, forgó izzót, ilyen bulifénynek, alig vártam, hogy kipróbáljam, erre két perc használat után tönkrement.... Ez kissé elrondította ezt az amúgy szép napot.

A következő naptól már előre rettegtem, ugyanis az utolsó orosházi vonattal indultunk volna Szegedről Uzsgyival, majd Orosházán szintén egy Csörgőre pattantunk volna, ami azonban csak az első vonat lesz hajnalban, így egy szűk négy órás pihenő várt ránk a mozdonyon. Azonban értelemszerűen, ha nincs, ami hőt termeljen, a fülkében hideg van :D Így bizony a Csörgőn járatni kellett a motort egész éjjel, ha nem akartunk 3-4 fokos kabinban aludni (és Laci nyilván nem akart :D) Így készültem én is, mivel a telefonomnak nem jó a fülhallgató-csatlakozója, előkotortam régi Walkmanemet, és néhány kazettámat, kértem lakótársamtól egy fülest, és elraktam a kispárnámat is, mer miért ne. :D


Szerény hajlékom az éjszakára. Kár, hogy videót nem vettem fel,
hogy milyen hangzavar volt :D

Ilyen, számomra nomádnak tűnő, de valahol mégis izgalmas éjszaka volt, úgy ahogy tudtam is aludni, de azért elég kómás voltam hajnalban. Különösebb említésre méltó dolog nélkül megjártuk Csabát, majd vissza is értünk nyolc óra körül reggel. A hideg, szutykos időtől a sín is olyan lett, így jó néhány állomáson homokolni kellett a mozdony alá, mert folyamatosan elpörgött a kerék :D Ez némi izgalmat azért csempészett a dologba.


Orosházán, közvetlen ébredés után. Kutya hideg volt, és fáradt voltam :D


Elérkezett a harmadik nap, Laci pihenős lett, így ma egy idősebb, de jókedvű és vicces mv mellé sodort a beosztás, akit Imrének hívtak. Vele egy nyugis személyvonat volt a feladat, Szegedről elvonatoztunk Kiskunfélegyházára az IC-vel, és onnan hoztunk le egy BZ-t Szegedre, majd két órával később vittük vissza Kiskunfélegyházára. Érkezésünk után a Szegedre tartó IC-vel jöttünk volna haza, mint utasok.


Bár sok baja van, és félek benne ülni, még mindig nagyon emlékeztet
egy autóbuszra, ezért kedvelem is ezt a szerencsétlen jószágot :D
(ez a kép már az új telóval készült, érezhetően jobb minőség :D)

Ez a nap sem tartogatott semmi különöset, Imrétől is sokat tanultam (például az egyik legfontosabb dolgot, hogy mivel a BZ-n EVM-120-as vonatbefolyásoló van, hogyan kell úgy fékezni, hogy a berendezés ne rinyáljon azért, hogy még nem 40-nel megyek, de azért érzékelje, hogy fékezek :3 nagyon hasznos infó, bár egy külső szemlélőnek, gondolom, nem annyira érthető :D), majdnem negyven éve volt már mozdonyvezető, jól elbeszélgettünk mindenről, az üresjáratban pedig filmezett, én meg telón beszélgettem. :) Minden hibája ellenére kedvelem a BZ-t, mert közelít egy buszhoz, vagy villamoshoz, én kezelem az ajtókat félig-meddig, még csöngetni is kell, meg úgy alakjára is egy buszra hasonlít, nem vonatra. Volt oktatóm szintén nagyon kedveli őket ("Az a tetű kis BZ") :D

Félegyházára menet felhívta Imrét a szemből jövő személyvonat mozdonyvezetője, hogy mit szólna, ha Csengelén leváltana minket, mert különben nem tudna este hazamenni, csak másnap hajnalban. Így a felettesekkel is egyeztetve satufékkel megálltunk Csengelén, átnyargaltunk a Szegedre tartó személyvonatra, ami egy Uzsgyi volt, és már úton is voltunk hazafelé. Örültem, mert egy jó órával korábban visszaértem, mint amúgy :) Imre el is engedett, ahogy beértünk Szegedre, így ez a nap is eltelt. 

Két szabadnapot tudhatok most a hátam mögött, holnap hajnalban pedig Józsival leszek, azzal a Józsival, akivel nyáron a Giganton tölthettem el egy kicsi időt. Holnap sajnos BZ-zünk....

Mivel most egész decemberben utazik mindenki, így én is. Nem örülök neki, sokkal jobb lett volna, ha haladunk a tanfolyammal, de sajnos a START elhalasztotta a dízel-villany modult január 2-re. Így a másodpilóta szerepét nem annyira izgalmas betölteni. Mivel sűrű lesz a beosztás, majd december vége felé, vagy január elején írok egy összefoglalót az izgalmasabb utakról, mindegyikről külön megemlékezni feleslegesnek érzem :) 

Köszi a figyelmet, ezek voltak az első napjaim, amik sok újdonsággal teltek, remélhetőleg a december se lesz különb.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése