Véget ért a december, véget értek az utazások is, hamarosan újra az iskolapadot koptatom néhány hónapig, hiszen január 2-án indul a kategória modul. Akármilyen mozdonyvezetőnek mondtam eddig, hogy összevonták a dízelt és a villanyt csak a fejét fogta, hogy majd jól össze fogjuk keverni a gépek "belső szerveit". Én sem tartom bölcs döntésnek, hogy ennyire rohanunk ezzel a tanfolyammal, de hát nem sok beleszólásunk van ebbe az egészbe.
Sajnos ez az idei év - elkanyarodva egy pillanatra a vasúttól - nem volt tragédiáktól sem mentes, úgy a sztárvilágban, mint a magánéletemben egyaránt. Nem igazán telik el úgy nap, hogy Kocsis Tibi ne jutna eszembe, vagy épp a családja, akiket hátrahagyott :( A róla írt megemlékezésemre jelenleg több, mint 3 700 kattintás érkezett, ez is azt jelzi számomra, hogy Tibit az ország minden táján ismerték, szerették, és hogy sokuknak hiányzik... Dávid barátommal néhány nappal a temetése után újra meglátogattuk a sírját, hiszen Dávid nem tudott jelen lenni a temetésen, felelevenítettük a közös biciklis emlékeket, és megbeszéltük, hogy ezek után is ugyanúgy eljárunk "hármasban" túrázni, ahogy eddig. Hiszen amíg Tibi emléke a szívünkben él, addig ő is ugyanúgy jön majd velünk :)
"Csoportszelfi" a 2015. áprilisi Tavaszi hajtáson.
Visszakanyarodva a vasúthoz, egész pontosan a decemberi utazásokhoz, javarészt élménydús volt mindegyik szolgálatban eltöltött napom, újabb embereket ismerhettem meg, döntő többségük mind jó szívvel állt hozzám/hozzánk újakhoz. Egy-kettő mogorvább alak akadt csak, illetve egy nem szegedi mv le is tette nálam a névjegyét, de inkább le sem írom, hogy miért... :D Hihetetlen paraszt ember volt, de jövőre szerencsére nyugdíjba is megy.
Úgy gondolom, a vasúttal kapcsolatban már sok újdonságot nem tudok elmondani, így most külön-külön nem is kívánom részletezni minden egyes napomat. Ami különleges volt, és a korábbi utazásokban is csak egyszer volt benne részem, az a gépen éjszakázás. Az alvásomra elég háklis vagyok, így ezektől tartottam a legjobban, de végül mind a három ilyen szolgálatom alatt tudtam valamennyit pihenni. Aludtam villanymozdonyon, dízelmozdonyon és motorvonaton is. Ebből talán a villany volt a "legpihentetőbb", ha lehet ilyet mondani :D A tél miatt ugye folyamatosan mennie kellett a dízelgépeknek, hogy legyen fűtésünk, de a Csörgő minden volt, csak halk nem, az Uzsgyin meg néhány óra múlva leeresztett a lakótársamtól kapott felfújható matrac, így arra ébredtem, hogy a kemény földön forgolódok. Szilin pedig csak a légsűrítő, ami éktelen hangos, ha bekapcsol, de az meg szerencsére csak félóránként lépett üzembe, és nem is mindig ébredtem fel rá, ott majdnem hat órát tudtam kisebb felébredésekkel alukálni.
Itt még kényelmesen el tudtam heveredni a szivacson. Orosházán tértünk
nyugovóra, mellettünk két másik Uzsgyi és egy Csörgő is pihent, szintén járó
motorokkal. A forgalmistának gondolom öröm volt hallgatnia éjjel :D
A "sors" ismét összehozott Tamással (én kértem, hogy vele lehessek :D), és dupla öröm volt, hogy Traxx típusú mozdonnyal mentünk mindkét alkalommal, amin addig még nem volt szerencsém utazni. Kényelmi szempontból ég és föld egy Szilihez képest, nem ráz, nagyon halk, remek a fűtése, jó nagy tér van a vezetőálláson. Innen is üzenem a beszerzésnek, hogy legyen kedves a 25 darabos állományt egy jó százzal megtoldani, és váltsák le végre ezeket az öreg Sziliket. :P A légkondinak viszont olyan szörcsögő hangja van, mintha valami horrorfilm szörnyetege hörögne a szekrényben, erről kár, hogy nem csináltam videót, de tényleg nagyon para lenne hallgatni egy sötét esti órában :D
Életem első Traxxos élménye a 017-es géppel történt, itt Szegeden várjuk
az indulást, december 4-én. Bal szélen Tamás keze látható :D
Mikor felértünk Pestre, befutott a gyerekekkel és családokkal tömött
Mikulás-vonat is a Vasúttörténeti Parkból. Elején a képen is látható
V42-es "Leó" nevű mozdony, végén pedig a -tudtommal- utolsó
működő 424-es gőzmozdony volt, amiről sajnos nem tudtam jó képet csinálni.
A leszállást a "manók" segítették a MÁV Nosztalgia Pullman Club
osztályú "retró" kocsijaiból.
December 5-én szintén Pestre mentünk, ráadásul egyből hárman, ugyanis valami okból egyik osztálytársamat, Ádámot is arra a vonatra osztották be, amin én voltam, illetve Attila, a mozdonyvezetőnk volt a harmadik ember. Élménydús volt a felfelé út, ugyanis számos biztosító-berendezési hiba nehezítette meg az utazást, ekkor jött az első nagyobb hideg, és több helyen is beadta a csavarkulcsot a technika. Jó egy óra késéssel értünk csak fel, Kisteleken kerek 30 percet vártunk, az azután jövő szakaszon alakultak ki a hibák. Itt találkoztam néhány osztálytárssal is, akik hazafelé utaztak, ugyanis aznap volt a szóbeli vizsgájuk, melyet mindenki sikeresen abszolvált. :)
A következő napokban az előző posztban már megismert Lacival voltam, vele négyszer is összehozott a beosztás (micsoda véletlen :P), és a dízeles ismereteim java részét tőle tudom (azt a keveset, ami megmaradt, na de majd a következő modulon). Illetve Laci egy jó barátja, Balázs mellé is kerültem három alkalommal, vele is nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, hiszen Lacival és Balázzsal sem vagyunk távol egymástól korban. Úgyhogy őket egyik osztálytársam mellett elkönyveltem az első mozdonyvezető barátaimnak :D
Ezeken felül még Ferivel voltam egy napot, mivel ő Tibi nagyon régi barátja volt, így megtudhattam még néhány dolgot Tibi betegségéről... Elég sokszor szóba került ezen a napon, hogy "na most mit szólna vajon Tibi?" :')
Tamással a második Traxxos szolgálatunk viszonylag eseménymentes volt, de az előttünk egy órával indult IC Katonatelepnél elsodort egy biciklist, aki a tiltás ellenére kijött a sínekre. Az ott rekedt utasokat a mi vonatunkra szállították fel.
Zajlik az utasmentés. A Traxxon már nincsenek visszapillantó tükrök,
helyettük két kamera és a képernyő képe alapján lehet tájékozódni.
Mivel így egy vonat kiesett a szokásos budapesti fordulóból, az érkezés és minden utas leszállása után a kocsikat kihúzták előlünk, Tamást félreállították (én elmentem a mekibe :P :D), visszatolták a kocsikat, és Tamás rájárt a szerelvényre, röviden szólva a szokásos másfél órás pihenőből most csak 30 perc jutott, hiszen minket kellett azonnal visszafordítani.
December 20-án az utolsó szolimat törölték, Lacival mentünk volna Mártélyra egy éjszakai tehervonatra, de kiderült, hogy nem is férnék be a kocsiba, amivel őt kivinnék, plusz a sóder a nagy hideg miatt belefagyott a kocsikba, úgyhogy rakodni sem tudtak, végül lemondták az egész tehervonatot :D Így, hogy meglegyen a 168 munkaórám, egy utolsó szolit mindenképp kellett, hogy vállaljak, a vezénylőmmel beszélve végül Balázs mellé csapódtam, egy rém izgalmas, BZ-s Kiskunfélegyházi személyvonatra, amiben volt 5 óra szünet is, szerencsére Szegeden. A kényszerpihenőben megmutatta, hol van a mozdonyvezetők öltözője, volt egy ping-pong asztal is, ahol ütögettünk párat, meg el tudtam menni beszerezni a karácsonyi ajándékokat is.
Ezek után már papíron is szabin voltam, illetve pihenőn, úgyhogy a december 21-i volt az utolsó napom, ami utazással telt. Ismét láthattam sok mindent, nagyon örülök, hogy javarészt olyanokkal utazhattam, akik tényleg motiváltak, és nem demotiváltak, hogy mozdonyvezető legyek. Élményekkel, emlékekkel gazdagon megpakolva lépek a műszaki modulba, remélem, ott már nem lesz semmi fennakadás, és nyárára már jöhetnek a vonalismereti utazások, illetve előtte a kötelező 2x320 óra vezetés.
Variációk egy témára :) Jobb oldalon az 1001-es ős-Szili,
középen egy Papagáj, bal oldalon pedig egy Papagájból lett Fecske :D
A fő különbség köztük, hogy a Papagájok/Fecskék vezérlőkocsiról
távvezérelhetőek, míg a sima Szilik nem (az 1156-os számúig, az afölöttiek
már igen. Köszi az észrevételt, Csabi! ;) ).
Nos, én úgy gondolom, az idei évre ennyi voltam. Gyökeresen megváltozott az életem június 13-ával, aminek nem tudok elég hálás lenni, sem pedig drága "nagynénémnek", hogy szólt erről a lehetőségről. Arról nem is beszélve, hogy felvettek. Szívből remélem, hogy a kategória modullal sem lesz gondom. Forgalmat is még párszor mindenképp át kell néznem, mert vannak homályos foltok, az elmúlt napokban nem tudtam eleget foglalkozni vele.
Köszönöm szépen az egész éves, de inkább féléves figyelmet mindenkinek, aki olvasott, és olvassa ezt az írást is! :) Remélem, jövőre is találkozunk :)
Utólag is boldog karit mindenkinek, és boldog új évet kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése