Terrárium projekt

Gyermekkoromban volt egy labdám, amit Gekkónak hívtam, nem tudom, hogy miért, vagy honnan jött ez az elnevezés, de ez volt a neve (még anyukám is kapásból rávágta, mikor rákérdeztem nála). Sokat játszottam vele, de végül nem tudom, hogy mi lett a sorsa, szerintem leeresztett. 

Gekkó és én a Duna-parton, '97 nyarán

Sok-sok évre feledésbe merült ez a labda, de mivel idősebb koromra megkedveltem a természetet, ezért előbb akváriumom lett, majd most, ahogy a cím is sugallja, terrárium építésbe fogtam. Az akvarisztikát egyelőre szüneteltetem, jelenleg is árulom az akváriumot, igen kevés sikerrel. Kicsit már a fejemre nőtt a vízcserék ütemezése, a növényeknek szükséges nyomelemek szinten tartása, stb. A halaim hiányoznak, de jó helyre kerültek. :) Az akváriumot leürítettem, sok dolgot odaadományoztam Ricsinek, akivel anno együtt megépítettük az üveget, mármint a belső elrendezését. Jelenleg, hely híján az ebédlőasztal alá tettem be, és ezzel felszabadult az egykori bútora. 

Jött az ötlet, hogy akkor "terráriumba kellene vágni", erre van egy 80x35 cm-es alapterületű bútor. Egyetlen ilyen irányban árusító boltról tudok Szegeden, így fel is kerestem a Trópust, hogy mik a lehetőségek. Végül kiegyeztünk egy 80x35x80 cm-es terráriumban, egyedi háttérrel. Az anyagiakba bele sem mennék, a lényeg hogy drága volt :D Egyvalamiben viszont tutibiztos voltam, mégpedig, hogy milyen állatkát szeretnék benne tartani. Ez pedig, a régi gyerekkori fixáció miatt egy gekkó lesz, egész pontosan egy madagaszkári óriás nappali gekkó. Ezek a kedves kis állatok, ahogy a nevük is sugallja, nappali életmódot folytatnak, tehát ekkor aktívak. Fogságban akár 12 évig is elélnek, körülbelül 20-24 centiméteresre nőnek meg, alfajtól függően. Táplálkozásuk vegyes, rovarokat és gyümölcsöket egyaránt igényelnek. "Házilag" főleg tücskökkel, sáskákkal, léggyel, lárvákkal, illetve pépesített banánnal, naranccsal, vagy vízzel kikeverhető, mindent is tartalmazó szárított rovar-gyümölcs porkeverékkel lehet etetni. További tulajdonságaikról lejebb írok.

Phelsuma grandis. Meglepő a hasonlóság a labdával, igaz? Pedig 8 évesen
honnan tudtam volna, hogy létezik ilyen állat. :D

Valamennyire köztudott, hogy a zöld a kedvenc színem, és ez az állatka neonzöld színben pompázik, szép, élénkpiros foltocskákkal. Plusz a fenti képen rendkívül kedvesen és udvariasan mosolyog, úgyhogy instant megnyerte a szívem :D Végül nem ilyen állatkát találtam, egész pontosan nappali gekkó lesz, csak nem a "grandis" fajta, hanem a "kochi" (érdemi különbség nem sok van, nem nő meg akkorrára mint a grandis [bár az internet szerint még nagyobbra is nő, az eladó azt mondta, hogy nem], illetve több, de halványabb piros folt van a kis testén).

Phelsuma kochi, mely Karl Ludwig Koch után kapta a nevét, aki kifejezetten
ezeket a sokfoltos gekkókat gyűjtötte.

Szóval visszatérve magára a terráriumra (mely megnevezésbe amúgy beleköthetnék, hiszen a "terrárium" a sziklás, sivatagos, gyér vagy semmilyen növényzettel kialakított üvegeket jelenti, így az általam berendezett üveget sokan viváriumnak (növényes, gyakran trópusi környezetet imitáló üveg), vagy esetleg reptáriumnak (a benne élő hüllő végett) neveznék, ha külföldön lennénk, de itthon vagyunk, úgyhogy maradok a terrárium kifejezés használatánál. :)

A Trópusból némi várakozás után jött meg az elkészült üveg, nagyon vártam már. Ferivel, jelenlegi lakótársammal jól megszenvedtük a harmadik emeletre történő felcipelést, mert a háttér talán gipszből lehet, és meglehetősen nehéz. A lakásig szerencsére némi juttatás fejében a Trópus elhozta kocsival. Előzőleg hetekig néztem Youtube videókat a nappali gekkók részére előnyös kialakítású terráriumkról, így fejben minden megvolt, hogy hogyan épül majd fel az üveg belseje. Na persze, fejben minden egyszerűnek hangzik, azonban a Trópusban gyakorlatilag semmi nem volt kapható azokból, amit én szerettem volna, úgyhogy fejest kellett ugrani a Google-ben, és szerencsére akadtak azért olyan, kifejezetten terrarisztikai szaküzletek, ahonnét be tudtam rendelni a szükséges "alkatrészeket" (természetesen mind Budapesten található).

Az elkészült üveg, illetve az első növények. Nagy mákomra a Trópusban legalább élő növényekből elég széles választék volt, nagyon baráti áron és pont akkor kaptak friss szállítmányt.
Balról jobbra: borostyán, pettyeslevél (vagy szeplősarc), hálóslevél, és gyompálma.

Több napos keresés, utánajárás, tervezés után berendeltem az első szükséges és alapvető felszerelést, az agyaggolyókat, és a kifejezetten trópusi terráriumokba szánt földet, valamint egy esőztető berendezést. A terv az volt, illetve még most is az, hogy minél több minden legyen automatizálva, és egy önfenntartó, ún. bioaktív terráriumot építsek. Ezek mellé még rendeltem világítást is, mert az állatnak szüksége van UVB sugárzásra, valamint hőre is, hiszen egy hüllőről beszélünk. 

Alább az építés egyes fázisait mutatom be néhány képen, valamint a felszereléseket is:

Legalul agyaggolyó réteg található, így a földben lévő felesleges nedvesség lecsöpöghet és
a golyók megkötik a vizet. Így elkerülhető a penészedés, gombásodás, valamint a páratartalom is
optimális szinten tartható. Erre egy egyszerű szúnyogháló került, hogy a föld ne jusson be a golyók közé.

A hálóra 10 liter előkészített, trópusi föld került, majd beültettem a növényeket is. Sajnos a 10 liter

kevésnek bizonyult, ezen sorok írásának napján jött meg tovább 5 liter ugyanilyen föld, melyet fél liter sphagnum mohával, és szétmorzsolt száraz levelekkel kevertem össze. Erre a "takarítószemélyzet" miatt volt szükség, róluk később lesz szó.

A fényről a régi akváriumi világításom gondoskodik. Napfelkelte-naplemente programozással igyekszem majd biztosítani az állatnak a természetes fény szimulálását. A hátsó lámpa egy kerámiafoglalatos, búrás jószág, amelyben kombinált, UVA-UVB-Infravörös sugárzás kibocsájtására alkalmas izzó van, ezzel biztosítva a lénynek a szükséges meleget és UV sugárzást. A lámpát direkt úgy pozícionáltam, hogy a háttér közepén látható kitüremkedést érje, mely kifejezetten azért lett kialakítva, hogy ott tudjon sütkérezni az állat. Ezt a lámpát egy konnektoros időzítőre kötöttem, így minden reggel 7 órakor automatikusan fel-, este 8-kor pedig kikapcsol. Az akváriumi lámpa szintén beprogramozásra került, reggel 6 órakor kezdi meg a napfelkelte szimulációt, és 9-re "jön fel a Nap" teljesen, majd 18 órakor kezdi a naplemente szimulációt, és este 9-re alszik ki, egész pontosan onnantól reggel 7-ig 1%-os erősségű kék fény világít, szimulálva az éjszakai színeket. Mivel RGB ledlámpa, ezért igyekeztem a napfényhez hasonló sárgásabb színeket beállítani a nappali világításra, ahogy az a képen is látható.

A megfelelő páratartalomról és nedvességről a ReptiRain automata, időzített esőztető rendszere gondoskodik. A felső szellőző rács két oldalán fúrattam egy-egy lyukat, ahol bevezettem a szórófejes csöveket. Még kitapasztalás alatt áll, hogy milyen gyakran és mennyi ideig kell a szerkezetnek működnie. A tartályba speciális, hüllők számára használatos vizet töltöttem (gyakorlatilag desztillált vizet), így nem lesz vízkő-foltos az üveg.

Egy apró, Trixie digitális hő és páramérő segít tájékozódni az aktuális értékekről. Az állat számára a 60-80%-os páratartalom az ideális, valamint nappal 26-30 fok, éjjel lehet kevesebb, 20-22 fok is. Jelenleg csak az UV lámpa alatti sütkérező helyen van 27 fok, a többi részen szobahőmérséklet uralkodik, ahogy a műszer is mutatja.

Alapvetően kerültem az akváriumban is bármiféle műnövény, vagy egyéb gagyi mű dekoráció használatát, azonban ez a dinoszaurusz tojás szerintem annyira jól mutat ebben a "Jurassic Park-szerű" környezetben, hogy vettem bele egy ilyet. De nem csak dekorációs célokat szolgál, hanem a lyukakon be tud mászni az állat elbújni (noha szerintem nem fog már beférni, mert nem túl nagyok a tojások), illetve a vízszintesen fekvő tojás itatótálként is funkcionál. Felette a fára hasonlító tapadókorongos eszköz valójában egy kicsi, 2 dl-es víztarály, melynek alján egy csepegetőből, tűszeleppel szabályozható a kifolyó ivóvíz, ami egyenesen az itatótálba csepeg. Majd látjuk, hogy az állatka ezt mennyire használja, mert elvileg jobb szeretik a növényekről, üvegről lenyalogatni a vízcseppeket, mint az itatótál használatát. 

Jelenleg ez a véglegesnek szánt kinézete a terráriumnak. További száraz levelekkel, illetve az akváriumból megmaradt régi faágakkal tettem még természetközelibbé a környezetet. A növények nagyon jól érzik magukat, a borostyán már sokat nőtt, és szeretném is, hogy egy kicsit benője a hátteret. Tettem be még egy-két zöldikét is, ez látható pl. középen. A bambuszrúd pedig szükséges volt, mert a gekkók nagyon szeretnek azon mászkálni, feküdni.

Egyelőre így néz ki tehát az üveg, szombaton megyünk fel Pestre egy terrarisztikai üzletbe megtekinteni a gekkó kínálatot. Érdekes módon magát az állatot nem egyszerű beszerezni, régebben a Trópus is tartott, de most közel háromszor annyiért tudtak volna szerezni, mint amennyit a weblapjuk ír. Ezért is utazunk Pestre, valamint még egy indokért. Hogy teljesen önfenntartó, azaz bioaktív legyen a terrárium, szükség van még a fentebb említett "takarítószemélyzetre". Ők két különböző, apró rovarfajtát jelentenek, egész pontosan az ugróvillásokat, valamint az ászkákat. Ők ketten minden oszló szerves hulladékot villámgyorsan elbontanak, így például az állat ürülékét is. De mivel feltehetően nem fog annyit üríteni a gekkó, hogy folyamatos "ellátást" biztosítson az ugróvillásoknak és az ászkáknak, ezért volt szükséges a földbe keverni a sphagnum mohát és a száraz leveleket, mert idővel ezeket is elrágcsálják. Száraz levelem van még rengeteg, annak idején az akvárium aljára szántam őket, de végül nem használtam fel. Alapvetően egyébként terráriumi békák eledele mindkettő, de bioaktív terráriumokban ők az elsődleges takarítók. 

Ászka (balról) és ugróvillás (jobbról). Előbbi maximum 1 centire nő meg, utóbbi 1-2 mm-es. A földet direkt úgy rendeztem, hogy az elülső szellőzőrácstól messzebb legyen, tehát az a háttér felé emelkedik, így próbálom elejét venni, hogy esetleg kimásszanak. Erre egyébként amúgy is kevés az esély, mert egyikük sem tud jól közlekedni üvegfelületen, illetve a rács eleve olyan sűrű szövésű, hogy az ászka ki sem fér rajta, az ugróvillás pedig gyorsan éhen halna, hiszen semmilyen bomló szerves anyag nincs a terrárium közelében. 

Köszönöm a figyelmet, remélem, hogy másnak is felkeltettem az érdeklődését a természet ilyen módú közelebb hozásához! Nagyon várom, hogy szombaton sikerül-e szerezni egy "kicsi kochi gekkót" (a szóvicc szándékos), természetesen, ha sikerül, akkor még kiegészítem ezt a bejegyzést a róla készült képekkel, illetve valószínűleg Facebookon is láthattok róla fotókat. :) 

Egy videóval zárom ezt a bejegyzést:

A ReptiRain esőztető működés közben. Mint egy könnyed zápor az esőerdőben. A készülék videón hangosabb, mint a valóságban (bár úgy is van azért hangja). 

:)