Memories from 576 KByte, part V

Próbálom majd írni rendesen az időket, de itt már esélyes, hogy nagyobb léptékben fogok haladni, mint eddig :D Amúgy köszönöm annak a kb. 40 embernek, aki olvassa ezeket, mert annyi megtekintést eddig minimum kapott mindegyik posztom ^_^


Szóval felvettek az 576 KByte-ba, munkám lett! Szuperboldog voltam, de még várnom kellett egy hónapot, hogy ténylegesen munkába állhassak. Hogy a júniusom mivel telt, arra már nem emlékszek, de szerintem csendben edzettem délelőttönként, vagy a kertészetben voltam. Közben azért jártam be az üzletbe, ismerkedni Zsoltival, ő volt az első kolléga, akit felvettek, és kezdhetett júniusban.

Zsolti és Ádám elég jól megtalálták a közös hangot, mindketten szerettek olvasni (én is szerettem, csak nem olyan témákban, mint ők), meg ők ugye korábbról is ismerték egymást, még a szegedi animeklubból, vagy mi volt a neve :D Féltem, hogy így én kiesek esetleg a pixisből, de azért szerencsére erre nem került sor. Nem tudom, hogy Zsolti mit gondolhatott akkor rólam, de valószínűleg megkedvelt, hiszen már három éve ugyanabban a lakásban élünk :D

Végül eljött a július 1-e. Izgatottan mentem reggel dolgozni a kis szendvicseimmel a táskámban. Ádámmal voltunk ketten, hogy engem egy ismerős arc kezdjen betanítani. Magára a napra nem emlékszek, hogy hogyan telt, de az megmaradt, hogy 2011-ben aznap csináltuk az addigi legjobb elsejei forgalmat, 432 000 forint körüli értékkel :D Vicces, hogy a számot megjegyeztem még öt év után is, de egyébként magára a napra nem emlékszek.

Volt egy eset, nem tudom, hogy az egyből első napon volt-e, de esélyes, hogy igen. Ez volt az első, hogy Szerbiából is érkezett vásárló, én magam nem is tudtam, hogy onnan is járnak. Ádám napközben elmagyarázta, hogy ha valaki konzol után érdeklődik, akkor mit és hogy kell elmondani, ez ugye a mai napig is így zajlik/zajlott, mert már azért a legtöbb ember van annyira felvilágosult, hogy egy tápkábelt meg egy HDMI-t megtaláljon és be tudjon kötni a gépébe.

Na de, bejött egy jó magas, szép göndör hajú hölgy az üzletbe, hogy egy darab PS3-at vinne, én vettem is le a polcról, aztán elkezdtem szépen kibontani, meg magyarázni, hogy mi micsoda, de Ádám közbeszólt, hogy "Szerintem a hölgy tudja, hogy mi van benne, de azért mondjad". Nem értettem, hogy miért mondja ezt, de azért elmondtam mindent a gépről. Miután befejeztem, Ádám felvilágosított, hogy a hölgy, akit nevezzünk Ildinek, mert amúgy is így hívják, rendszeresen visz néhány gépet, amiken túlad Szerbiában. Nem volt világos, hogy miért utazna valaki egy másik országba, hogy gépeket vegyen, aztán kiderült, hogy ott drágább, itthon meg vissza lehet igényelnie az áfát belőle :D De Ildi rendes volt, türelmesen végighallgatott, és utána el is vitte a szakszerűen eladott konzolt :3 :D

Ekkor találkoztam először a "zöld papírral", hivatalosabb nevén a Külföldi utas ÁFA-visszaigénylő nyomtatvánnyal". Ez egy rendkívül bonyolult papír volt akkor, most meg minket hívnak fel a többi boltból, hogyha segítség kell a kitöltéssel kapcsolatban. Ennek megvan a maga menete, amivel most nem fárasztanék senkit, a lényeg, hogy egy sorrendet érdemes tartani, na hát ennek a sorrendnek a megtanulása volt egyrészt bonyolult, illetve ami még eggyel bonyolultabb, az az volt, amikor VISSZAJÖNNEK az áfáért, mert annak is megvan a maga eljárása :D

Július 20-án és 21-én, amikor először maradtunk egyedül Zsoltival az üzletben ezt megtapasztalhattuk, körülbelül 8-10 alkalommal hívtuk fel Norbit, majd 8-10 alkalommal Ádámot, ugyanis MINDEN volt ezen a két napon, használt játék bevét, termék visszavét, áfa-visszaigénylés, elütések a kasszán... Pocsék napok voltak, és szégyelltük (legalábbis én, Zsoltit nem hiszem, hogy különösen megmozgatta a dolog :D) hogy három hét után még mindig segghülyék vagyunk az egészhez és állandóan hívogatni kellett az "öregeket" segítségért. Pro-nak kellett volna már lennem, de nem voltam :( Az adminisztráció tanulásával is lassacskán haladtam (gondolok itt a pénztárzárásra, és a belsős zárás táblázat elkészítésére), és bár vevőzni jól tudtam, aminek örültem, azért jobb lett volna, ha mindenben sziporkázok.

Most így visszatekintve erre az időszakra, én úgy mondanám, hogy nagyjából két hónap volt az az idő, ami alatt tényleg betanultam rendesen mindent, de erről még majd értekezek a következő bejegyzésben. A végére tartogattam pár Facebook kiírást a júliusi hónapról, mert némelyik szerintem elég vicces :D Idővel ezeket a kiírásokat sajnos meg kellett szüntetni, mert a főigazgató tudomására jutottak, és nem akarta, hogy esetleg egy-egy vásárló magára ismerjen az egyik ilyenben, ami persze érthető. De addig serényen irkáltam ki az ilyesmi dolgokat :D

Ez egyből az első nap után született:

"Igen jó volt az első munkanap, az idei év legjobb hó eleji forgalmát sikerült összehozni (Y) És szinte fel sem tűnt, hogy eltelt a 12 óra :O"

Ezt a beszélgetést Ádám folytatta le, miután megjött az áru. Én csendben pakoltam, és magamban röhögtem:

"Frissibe kicsomagolt, ujonnan erkezett jatekok mindenutt, idiota gyerek bejon:
- Arultok eredeti jatekot? 
- Nem, azok jovo heten jonnek, ezek meg a kalozvaltozatok.
- Akkor ezekkel nem lehet multizni?
- Ez egy videojatek bolt, csak eredeti jatekaink vannak! Poen volt, haha!

- Jaaa..."

Az az emlékezetes július 20-ai nap... :D

"Oké, hát a mai nap megvolt az első igazi kereskedelmi mélyvízbe dobás, két újonc a boltban, "felnőtt" nélkül... Amivel lehet szívatni minket, az mind megvolt ma. És holnap indul a TV kártya rendszer, éljen!"

Ez meg egy nappal későbbi bejegyzés, de Norbinak azért megjegyeztem kommentben, hogy ne maradjunk többet felügyelet nélkül, mert meghalunk :D

"Vevo bejon, ot a Battlefield 3 erdekli, mert megvan neki mar a ketto, de arra keves a szerver. Mondom neki, h mikor jelenik meg, mire o:
"Egyebkent nem szoktam venni ilyen MUSOROS lemezt, de kell most a multi miatt.
En inkabb csendben maradtam..."

Ez már csak az ős-576-osoknak mondhat valamit is, ugye akkoriban nagyon népszerű volt Sak Noel-től a Loca People című szám, és megállás nélkül, egy hónapja ez szólt a plázás rádióban (28-án írtam ki ezt), és már halálosan untuk :D Egyébként asszem majdnem a plázás bolt bezárásáig hallgathattuk ezt a nótát.

"Johnny, la gente esta muy loca! What the fuck?!"


Ez volt tehát az első hónapom, mindenféle megpróbáltatást átélhettem, és még mennyi várt rám! De ezt persze akkor még nem tudhattam. A kövi bejegyzésben lesz Árkád megnyitó, és az első karácsonyomat is olvashatjátok ;)

Memories from 576 KByte, part IV

Igen, újradizájnoltam a blogot, mert megtehetem. Azt is megtehetném, hogy ide rakom a régebbi posztok linkjeit, de nem fogom, mert gazgonosz vagy :333 :D


Szóval elérkezett a május, és megjött a behívó. A Plázás üzletben tanulnánk be az Árkádos időkre, viszont egyből négy embert vesznek fel, nem csak kettőt, mert Ádám vissza akart menni az egyetemre, illetve mert a vezetőségnek az volt az ötlete, hogy amíg nem jár le a Plázában az üzlet bérlési ideje, addig szimultán működik az Árkádos 576-tal.

Nem tudom amúgy, hogy Ádám szólt-e a lehetőségről, de valószínűleg igen, úgyhogy meghegesztettem életem első önéletrajzát (normális(!) önéletrajzát), és elküldtem a jelentkezésemet a néhai igazgatónak, Balogh Zsoltnak (azért néhai, mert már nem ő az igazgató, amúgy még él, meg ilyesmi). Nagyon rápörögtem a témára, és nem sokkal később jött is a telefon, hogy gratulálunk, behívtuk egy személyes elbeszélgetésre.

Mondanom sem kell, hogy ennek mennyire örültem, rohantam Ádámhoz, hogy közöljem vele a jó hírt. Ő akkor kicsit elmagyarázta, hogy kik dolgoznak a cégnél, illetve kik jönnek le majd a meghallgatásra. Az egyik fent említett Balogh Zsolt volt, a másik az akkori beszerzési igazgató, Wittinger Tamás. (nem is tudom, hogy szabad-e ezeket a neveket leírnom, de oh, well... :D).

Ádám elmondta azt is, hogy miket mondjak, hogy jó benyomást gyakoroljak a két vezetőre. Mondta, hogy biztosan kérdezik majd, hogy szerintem mi egy eladó feladata, illetve egyéb személyes kérdéseket is feltesznek majd, csak legyek határozott. Ittam a szavait, mint James Franco a vizet a 127 órában.

Közben utánanéztem a dolognak, és május 23-án hívtak fel, hogy május 25-én lesz az elbeszélgetés, negyed 12-kor. 9:35-kor még kiírtam Facebook-ra, hogy ömlik az eső, és viharos szél fúj, a vicc az, hogy én tökre úgy emlékszem, hogy verőfényes napsütés volt és tök meleg, mikor beértem a Plázába. Talán addigra elállt :D

Nah, az időjárás senkit sem érdekel, a lényeg, hogy beértem, szépen farmerben, zárt cipőben, valamint egy formálisabbnak látszó fekete pulóverben. Ahogy robogtam az üzlet felé, a sarkon lévő pékséggel átellenben lévő padon ült egy magas, vékony, szemüveges srác. Ránézésre is megmondtam, hogy mekkora kocka (:D), és hogy tuti, hogy ő is az állásinterjúra vár :D Beléptem az üzletbe, ott volt Ádám, Norbi, és még legalább három jelentkező, akiket azóta volt szerencsém jobban megismerni, illetve kettő jelentkező, akiket nem. Plusz ugye kinn ült a kocka srác, akiről kiderült, hogy valóban ide vár, mert nem sokkal később ő is csatlakozott a népes brigádhoz. :D

Így velem együtt voltunk nyolcan (legalábbis az akkori Facebook bejegyzésem szerint hét emberen gázoltam át a felvételin). Az egyik srác, nagyon magas és vörös hajú volt, és belül hangosan felnevettem, mikor megláttam, hogy egy hawaii ingben, rövidnadrágban és papucsban jött az állásinterjúra. Most azon mosolygok, hogy ez az ember a második legjobb barátom. Illetve a másik ember, akit úgyahogy ismerek Ádám egy nálam régebbi barátja volt, akivel napjainkban együtt zenél. A másik három emberre, aki még ott volt/lehetett egyáltalán nem emlékszek, pedig közülük az egyik a jelenlegi szállásadóm :D

Kiderült, hogy a magas vörös közös ismerőse Norbinak meg Ádámnak is, úgyhogy ő is "protekciós" volt, mint ahogy reméltem, hogy én is az vagyok Ádám által :D Ez az ember, akit hívjunk mondjuk Zolinak, mert amúgy is ez a neve, próbált beszélgetni velem, én meg akkor még azért elég antiszoc voltam ahhoz, hogy csak így random idegenekkel cseverésszek, és különösen nem tett jó benyomást azzal, hogy állandóan bele akart állni az aurámba, én meg mindig léptem egy picit hátra, de ő jött velem :D Na meg hawaii ingben, rövidnadrágban és papucsban jönni egy állásinterjúra... Nagyon bíztam benne, hogyha engem fel is vesznek, akkor őt ne vegyék fel.

A másik srác, Ádám barátja, akit "művésznevén" Kucz-nak hívnak már sokkal szimpatikusabbnak tűnt, vele meg Ádámmal el is tudunk beszélgetni egy kicsit így külön. Ádám akkor is ellátott még minket néhány jó tanáccsal. A szemüveges kocka srác, akit amúgy Marcinak hívnak, úgy rémlik, hogy nem szólt hozzám, de ki tudja. Ha az említettek jobban tudják, nyugodtan hagyjanak kommentet a lap alján! :D

A harmadik srácra, ahogy írtam, nem emlékszek, hogy ott lett volna,  mindenesetre biztos, hogy ő is elment a felvételire, hiszen felvették :D Zsoltinak hívják, és jelenleg nála lakok, úgyhogy igen... Őt is volt szerencsém jobban megismerni :D

Végül ütött az órám, mennem kellett a nagyfőnökök elé. Balogh Zsolt megkérdezte, hogy fogyasztanék-e valamit. Nemmel feleltem. Nem emlékszem pontosan a teljes elbeszélgetésre, de azt tudom, hogy pontosan azon keretek között zajlott, ahogy Ádám elmondta. Wittinger Tamás tisztán és egyszerűen rákérdezett, hogy szerintem mik a feladatai egy eladónak. Én válaszul elmondtam, amit Ádám tanított, és mialatt beszéltem, láttam, hogy felcsillan a szeme, és egy picit előrébb is hajolt. Hogy pontosan mit mondhattam, és hogy úgy alapból mik egy eladó feladatai, a mai napig sem tudom.

Az interjú végén Tamás közölte, hogy köszöni szépen, hogy elfáradtam (mármint az interjúra), és ha holnap délelőtt telefonon keresnek, akkor felvettek, ha délelőtt nem keresnek, akkor sajnos ennyi volt. Nagyon izgultam, visszamentem még a boltba egy kicsit beszélgetni, elújságoltam, hogy szerintem igen jól ment a dolog, majd hazamentem, otthon is elmeséltem, hogy mi volt.

Másnap olyan 8 körül már ébren voltam, és nagyon izgultam, hogy mikor hívnak, ha hívnak. Kinn voltam az udvaron, meg a melléképületünkben, volt ott egy edzőgép, amin "síelni" lehet, azon tornáztam, de nagyon lassan telt az idő. 10 óra után már aggódni kezdtem, 11 óra után már kezdtem lemondani a dologról. Valamikor fél 12 környékén csörrent meg a telefon, ismeretlen számmal, na akkor nagyot dobbant a szívem, pulzusszámom felugrott 200-ra. Annyira izgultam, hogy kimentem az udvarra, és ott vettem fel a telefont. Nem tudom, hogy minek mentem ki, de sose voltam teljesen százas.

Wittinger volt a vonal túlsó oldalán, akkor már 99%-ban biztos voltam, hogy felvettek, de hallani akartam az ő szájából is. És... ki is mondta. Felvételt nyertem álmaim munkahelyére, a videojátékok mekkájába, az 576 Kbyte szegedi üzletébe. Igyekeztem nem sikongatni a telefonba, ami gondolom, össze is jött, mert nem emlékszek, hogy sikongattam volna a telefonba :D Egyetlen apró probléma volt, hogy az üzletben egyszerre négyen nem tudtunk volna betanulni, így a másik három felvételt nyert embert elosztották egy-egy hónapra. Júniusban Zsolti kezdhetett, júliusban Zoli és én, augusztusban Marci.

Azonnal hívtam édesanyámat is a jó hírrel, majd Ádámot, hogy szóltak-e neki, hogy kiket vesznek fel. Azt mondta, fogalma nincs, mire én: "akkor üdvözlöd a jövőbeni kollégádat". :D Ő is gratulált nekem, és bár nem sokat tudtam vele együtt dolgozni, csak egyetlen hónapot, az a hónap azért jól telt. Szinte mindent tőle tudok, amit most tudok, illetve a "Keresel-e valamilyen valamit?" trademark kérdését is továbbvittem, és használom a mai napig, amíg még kell :D

Azt nem értettem ugyan, hogy vajon mit láttak a hawaii inges srácban, de - akkor még - nagy bánatomra őt is felvették ugye, de igazából ez sem szegte kedvemet, hiszen végre megvolt életem első rendes állása, méghozzá nem is akármilyen állás! Legalábbis akkor még így láttam.

Update: közben beszéltem Zsoltival, és ő volt a legelső, akit meghallgattak még jóval előttem, azért nem emlékszem rá, hogy ott lett volna :D

Memories from 576 Kbyte, part III

Nem teszek be linkeket az előző részekhez, mert aki tényleg nem találja meg őket, az nem is érdemli meg, hogy olvassa ezt az egészet.


Két héttel azelőtt, hogy megvettem a gitár kontrollert, megjelent a Mass Effect 2 is. Sajnos a megvásárlásának a körülményeire már nem emlékszem, viszont a gyűjtői változat van meg, ami asszem 17-18e forint volt. Ezek után pláne rejtély, hogy hogy a búbánatba voltam olyan gazdag, hogy CE Mass Effect 2-t ÉS gitárt is tudtam venni :D Vagy következő hónapban vettem meg, és még rohadt mázlista voltam, hogy maradt ki CE. Ez sajnos örökre a múlt homályába vész.

Viszont az 576 mást is árult még akkoriban a videojátékokon kívül, és méghozzá mangákat, képregényeket, animés DVD-ket. Ami tök jó volt, ugyanis a vasutas osztályomban volt egy lány, akibe rohadt módon belezúgtam, mint vak ló a szakadékba. Ez a lány nagyon szerette az animéket meg a mangákat, úgyhogy még több okom volt visszajárni az üzletbe, ahonnét jó pár mangát vásároltam. Nem beszélve arról, hogy Ádámmal egyre inkább megtaláltuk a közös hangot, már úgy értve, hogy sok mindenben egyezett az érdeklődési körünk. (Énekelni én magam nem tudok, csak mint egy haldokló rozmár, de Ádámnak most is van együttese, a Forbidden Noise, aki szereti azt a stílust, amiben ők játszanak, akkor tessék megnézni őket a Facebookon :D)

Fentiek miatt, ha volt egy kis szabadidőnk a tanórák között, vagy elmaradt egy, akkor mindig szívesen kerekedtem útra a Plázába, hogy találkozzak Ádámmal. Az engedélyével az alábbi fotó is elkészült.

Kölcsönvettem Gordon apánk szemüvegét. Itt még nem annyira ismertük

egymást Ádámmal, de jó fej volt, amiért engedte a fotót. :D

Szóval ja, egyre többet beszélgettünk, és ahogy telt-múlt az idő, végül már a bolton kívül is találkoztunk, ha nem is sok alkalommal. Mindenesetre a lényeg, hogy egyszer említést tett arról, hogy majd egyszer az üzlet át fog költözni az akkor még épülőfélben lévő Árkád üzletházba, és akkor bővülne is az addig kétszemélyes üzlet négy főre. Ennek mondjuk eléggé megörültem, mert ahogy haladtunk előre a vasutas oktatásban, úgy vesztettem el egyre inkább a hitemet abban, hogy én majd vasutas leszek. 2010 nyarán ugyan az egy hónapos szakmai gyakorlat a gyulai vasútállomáson valamelyest visszahozta a bizalmamat, de végül mégis úgy döntöttem, hogy jobb szeretném a munkás éveimet az 576-ban kezdeni. 

Rendszeresen jártam vissza érdeklődni Ádámhoz, hogy tud-e bármi infót az Árkádról, de hát mivel nem volt építész, így nyilván nem tudta, hogy maga az épület mikor készül el, és én mikor pofátlankodhatnék oda közéjük dolgozni :D Szegényt tuti idegesíthettem ezzel. Kérdeztem tőle, hogy milyen feltételei vannak annak, hogy ott melózzak, mondta, hogy 18 év plusz (stimmel), érettségi (még szép), és eladói végzettség (wat?). Utóbbi hibádzott, hiszen vasúton tanultam, az eladáshoz semmi közöm nem volt. 

Az épülő Árkád 2010 novemberén

Ez némi gondot okozott, mert SOS találnom kellett valami sulit, ahol rövid időn belül elsajátíthattam az eladás mesterségének csínját-bínját :D Alábbi terveimet barátaimmal is megosztottam, és az egyik leány osztálytársam, Ke. Szilvi (azért írom így, mert volt a baráti társaságunkban egy Ko. Szilvi is :D) is jelezte, hogy ő is szívesebben választaná az eladói pályát. A tervemet közöltem szüleimmel is, akik nem voltak elragadtatva az ötletemtől. 

Jól emlékszem a napra, amikor anyukámék végül belementek abba, hogyha találok egy fizetős sulit, ahol OKJ képzésben instant eladóvá okítanak, akkor az anyagi részét ők majd lerendezik, nagyszülői segítséggel. Leültem a konyhában, és beszélgetni kezdtünk arról, hogy hol a bánatban találok ilyen gyorstalpaló sulit. Volt az asztalon egy Szeged Press nevű újság, ami ilyen hirdetőújság volt. Soha életemben nem néztem meg az ilyen lapokat, mert úgysem találtam benne semmi érdekeset, akkor azonban mégis a kezembe vettem, és fellapoztam. A legelső(!) oldalon állt egy apró keretben egy hirdetés, amit a KIT, azaz a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző nevű szervezet tett ki, hogy Szegeden indítanak műszaki cikk eladói képzést.

Lobogtatom is anyámnak, hogy hát ilyen nincs, két perc alatt találtam egy iskolát :D Némi utánajárással kiderült, hogy néhány hét múlva valóban indul egy műszaki cikk eladói képzés, ha jól emlékszem, 75 000 HUF összeget kellett leperkálni, ebben minden benne volt, tankönyv, tandíj, vizsgadíj. Ke. Szilvinek is mutattam a sulit, és végül ő is velem tartott, egymást segítve küzdöttünk a négy hónapos tanfolyam alatt. A gond ott kezdődött, hogy a tanfolyam ideje viszont tökéletesen egybeesett a végső vasutas vizsgáim felkészülési és tényleges vizsgaidőszakával :D Úgyhogy választanom kellett, hogy vagy erre tanulok, vagy arra. Végül megpróbáltam mindkettőre, de az 576 Kbyte lebegett a szemem előtt, hogy mindenképp be akarok kerülni, így végül erőforrásaim java részét az eladó képzésre fordítottam. Ennek meg is lett az eredménye, a nyolcmodulos vasutas vizsgán egy modulon elvéreztem, ami sajnos a többi 7 modul sikerességét is érvénytelenítette. :/

Az eladói tanfolyam alatt amúgy a Media Marktba voltam beosztva gyakorlatra, ahol négy napon keresztül remekül megtanultam a polctakarítást, mert egyéb feladatot nem kaptam. Nagyon szerettem volna a tévékhez kerülni, úgyhogy beosztottak a hűtőkhöz. Valljuk be, hogy a hűtők unalmasak. Nem lehet velük mit csinálni, csak kinyitni, meg becsukni. Nézheted őket, de igazából még csak zúgni sem zúgnak, mert egyik sem volt bedugva. Aztán a negyedik, és utolsó gyakorlati napomon végül átkerültem a tűzhelyekhez, ami azért volt jó, mert közvetlenül a TV-k mellett voltak. Cserébe egy életre megutáltam a Derült égből fasírt c. rajzfilmet, mert 12 órán keresztül ez az egy műsor ment mindegyik képernyőn. 

Ebből annyira elegem lett, hogy nem mentem be több gyakorlatra, pedig százvalahány órán kötelezően részt kellett volna vennem, nekem meg jó, ha 30 óra körül volt az addigi polctakarításokkal teli "gyakorlatom". A négy nap alatt egyetlen sztereó hangszórót sikerült eladnom. Féltem amúgy a dologtól, mert volt egy papír, amit alá kellett volna íratni azzal a hölggyel, akinél amúgy minden gyakorlati nap előtt le kellett volna jelentkeznem, hogy elvégeztem mind a százvalahány órát. Úgy kb. százvalahány munkaórányi nappal később (értsd: nagyjából három héttel később) visszamentem az igazgatói irodába, közben kitaláltam valami kamu szöveget, hogy miért nem jelentkeztem nála többet. Benyitok... és egy tök más nő ül ott. Kérdezem, hogy hol van a főnökasszony, mire: "a mai napon szabadságon van, miben tudok segíteni?". "Ó, csak a gyakorlati papíromat jöttem aláirtani, végeztem az óráimmal". "Mindet ledolgoztad?" *hevesen bólogatok*

Ekkora mákom azóta se nagyon volt, a hölgy minden gond nélkül aláírta, én pedig mentem vissza a KIT-be, büszkén lobogtatva, hogy bizony, én ledolgoztam a százvalahány órámat :D

Bár a vasutas vizsgán elhasaltam, de az eladói vizsgán remekeltem, négyes lettem :D És csak ez számított, mert kezemben volt a kulcs egy szebb jövő felé. Nagyon szerettem volna a tévékből vizsgázni, úgyhogy a kávéfőzőket húztam tételnek. De ez nem számított, mert sikerrel vettem minden akadályt, és megnyílt az út az 576 felé. Ke. Szilvi is ügyesen levizsgázott, vele nagyon jó barátságot kötöttem, mert remek alkalom volt jobban megismernünk egymást.

Szerkezetkész Árkád a jellegzetes rotundával és a szökőkúttal

2011 április legelején

Itt már 2011 áprilisát írtunk, és a sulinak is vége lett, úgyhogy többet tudtam járni a szomszéd kertészetbe, ahova eddig is néha-néha besegítettem, hogy legyen pénzem. Ez így ment egészen májusig, amikor is hírt kaptam, hogy a szegedi 576-ba felvételt hirdettek! :O

Folytatása következik, most már tényleg a felvételivel... :D

Memories from 576 KByte, part II

Bár elég nehéz eltévedni ezen a blogon, ha valakinek mégis sikerült volna, és lemaradt az érdekfeszítő első részéről ennek a bejegyzésnek, annak álljék itt a linkje: http://pankiscorner.blogspot.hu/2016/05/memories-from-576-kbyte-part-i.html


2010-ben még nem szerettem a rock és metál zenét, azóta szerencsére megjött az eszem, és tágítottam az addig csak jobbára elektronikus műfajokra korlátozódott ízlésemet. Ebben elképzelhetetlenül nagy szerepet játszott a Guitar Hero III nevű ritmusjáték, ami 2010-ben egyébként már három éves volt. Őszinte leszek, fogalmam nincs, hogy hogyan kerültem kapcsolatba a Guitar Hero-val. Esélyes, hogy ezt is Ali mutatta, mert  ő már akkor ismerte, de tényleg, FOGALMAM nincs, hogy honnan ismertem meg :D De a történet szempontjából ez annyira nem is fontos, a lényeg, hogy megszereztem a Guitar Hero III-at. Erről ugye érdemes tudni, hogy addig konzol exkluzív cím volt, tehát ez volt az első rész, amit PC-re is kidobtak. Igen ám, de nekem ugye "csak a játék" volt meg (remélem, érthető az idézőjel :D), hiszen alapból egy remek gitár alakú kontroller is járt minden példányhoz.

Ez a gyönyörűség járt a PS3-as változathoz.

Ez a borzalom pedig a PC/X360 változathoz.

Gitárom nem lévén, mint minden találékony GH játékos, a billentyűzetet ölbe véve, és a gombkiosztást az F1-F4 billentyűkre átkalibrálva játszottam, plusz Page Down gomb a pengetés, és Page Up a Star Power indítás. Ez tök jó volt, viszont cserébe le kellett mondanom a Hard és Expert nehézségi fokozatokról, mert ugyan átírtam a narancssárga gombot az F5-re, de az kényelmetlenül messze volt a többi négytől, és esélytelen volt, hogy ide-oda kapkodjam a kezemet játék közben. Telt-múlt az idő, tök jól elvoltam így ezzel egy jó ideig, amíg be nem szereztem a Guitar Hero World Tour-t is, szintén PC-re. Na, és itt jött a hideg zuhany, ugyanis nem lehetett átállítani az eredeti gombkiosztást, azaz a V-C-X-Y-Í gombokat a már megszokott F1-F5 kvintettre. Hát, leleményes voltam, "old habits die hard", csak azért is ölbe tett billentyűzettel fogok játszani. És sikerült, valahogy átszoktam erre a halál kényelmetlen játékra. De egy idő után úgy voltam vele, hogy bakker, ez nem mehet így tovább, mert tényleg rossz így az egész. 

Felcsaptam hát az internetet, hogy van-e PC-re gitár külön, vagy akármi. Volt is, de nagyon elenyésző számban lehetett már csak kapni (vagy semennyire, pontos adatokra már nem emlékszem), hiszen három (illetve a World Tour esetében kettő) évvel voltunk a megjelenés után. Mire én eljutottam eddig a pillanatig, hogy elkezdjek játszani a GH III-mal, már a GH 5 is kinn volt, sőt a hatodikat is beharangozták már. A szerencse azonban rám mosolygott, mert kiderült, hogy a PC-s Guitar Hero III minden gond nélkül tudja kezelni a PS3-as változat kábel nélküli, Bluetooth vevős gitárját is, csak fel kell patchelni, a World Tour-hoz meg hozzá se kell nyúlni, mert az már alapból támogatja. Ennek nagyon megörültem, és eszembe jutott, hogy milyen segítőkész volt Ádám pár hónapja az 576-ban, úgyhogy fel is kerestem az üzletet, mert valamiért nem jutott eszembe, hogy mondjuk utánanézzek a weblapon, vagy ha utána is néztem, már nem emlékszek rá.

Szó, mi szó, beslattyogtam szépen a Szeged Plázába, és csalódottan vettem észre, hogy nem Ádám ül a pult mögött, hanem egy másik kolléga, a későbbi főnököm, Norbi. Nagy bátran odaléptem elé, és megkérdeztem, hogy tudna-e nekem szerezni még PS3-as Wireless gitárt. Norbi átpörgette az akkori készletnézőt (a készletnéző alkalmazás optimalizálásáról még lesz szó egy későbbi bejegyzésben... :3), majd rám szegezte tekintetét, és közölte a verdiktet: egy utolsó darab van még a kaposvári üzletben. Mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem ennek, mondtam, hogy moströgtönazonnaldemártegnapra rendelje meg nekem. Norbi felhívta a kaposvári üzletet, majd néhány mondat után közölte velem, hogy a gitár szabad, viszont a doboza már enyhén sérült. Mondtam neki, hogy a legkevésbé se érdekel a doboza, mert nem azzal fogok játszani, úgyhogy kérje csak le bátran :D A telefon után elkérte az adataimat, és egy maximum egy hetes várakozási időt adott meg, illetve hogy telefonon szólnak, ha itt van a gitár. A felhők felett járva hagytam el az üzletet, és számolgattam a napokat :D

Ez a kép az 576.hu 2010. február 9-i állapotát mutatja. 

A gitáromat február 10-én vettem meg.

Sajnos csak ilyen hiányosan tudtam előásni az internet mélyéről a weblap akkori állapotát.

Eltelt ÖT teljes nap, de az istenért nem akartak hívni a srácok, én meg már annyira be voltam zsongva, hogy mi a bánat van már a gitárommal, hogy úton hazafelé a 76-os buszon felhívtam az üzletet. Emlékeim szerint Ádám volt a vonal túlsó oldalán, közölte, hogy még nincs itt a gitár, de majd úgyis szólnak, ha megérkezik. Akkoriban erről sem volt sejtésem, hogy ez milyen irgalmatlan idegesítő lehet, ha türelmetlenkedik a vásárló, hiszen én ugyan csak egymagam vagyok, de ők többtíz emberrel beszélnek minden nap, és tuti, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki pattoghat a rendelése miatt (ezt ugye most már bőven meg tudom erősíteni személyes tapasztalatok által is, hogy így van :D)

Végül, úgy emlékszem, hogy két nap telt el, de lehet, hogy már másnap jött az SMS, hogy átvehető a gitárom, úgyhogy fénysebességgel robogtam is az üzletbe. Ismét Norbi fogadott, mondtam, hogy jött az SMS, idevelemárismostazonnal a gitárommal. Mai napig megmaradt bennem, hogy egy húszezressel fizettem a 16 700 forintos gitárt (hogy honnan a bánatból volt ennyi pénzem, amikor csak az iskola ösztöndíjam volt, ami összesen volt 13-14 000 forint egy hónapra, rejtély), és Norbi elővett egy számológépet, hogy kiszámolja a visszajárómat. Mondtam neki, hogy háromezer háromszáz lesz, de azért biztosra ment, és miután a számológép is ugyanezt a számot adta ki eredményül, így meg is kaptam a jogos jussomat :D (megjegyzem, hogy a kicsit is bonyolultabb pénzvisszaadások előtt már én is használom ezt a csodálatos eszközt :D Fő a biztonság, hogy aztán ne saját zsebből kelljen kiadni a maradékot).

Vágtattam haza a busz 35 km/h-ás sebességével, és kötöttem, és dugtam össze mindent, és kaptam még matricákat is a gitárhoz, hogy azonnal teleragasszam az egész "hangszert" velük. A GHIII nem akart működni először, mert akkor még nem tudtam, hogy az 1.31-es verzióra kell frissíteni, nekem meg csak 1.3-as volt akkor, de végül ezt is sikerült kiviteleznem, és mehetett a rock and roll hajnalig :D A World Tour valóban azonnal tudta kezelni a gitárt, zokszó nélkül. Több heti játék után már büszkén veregettem a mellemet, hogy a Tokio Hotel - Monsoon c. számát Experten el tudom játszani majdnem hibátlanul.

A boldog gitártulajdonos ^_^ Ez a kép közvetlenül azután készült, hogy sikerült

működésre bírnom a GH III-mal a játékot. A képért köszönet drága Öcsémnek! 

(A dátummal ne törődjetek, sose volt beállítva jól a kamerán :D)

Nagyon sokáig megvolt a gitárom, nagyon sokat játszottam vele, aztán végül, mikor ráuntam az egészre, és hónapokig csak állt a sarokban, én meg pénzügyileg megszorultam, 9 000 forintért túladtam rajta. Ezt a tettemet életem Második Legrosszabb Döntésének tartottam egészen a múlt hónapig, amikor is végre sikerült szereznem egy PS3-as World Tour gitárt, mert hoztak be egyet használt játékként. Rendelhettem volna egyet eBay-ről, mert amúgy ilyen 15-25 dollár között mozognak az árak, viszont a doboz igen nagy mérete miatt a szállítás horribilis költségű lett volna.

Guitar Hero iránti szeretetem a mái napig fennáll, bár mostanában megint hanyagoltam a játékot, azonban jelenleg PC-re megvan továbbra is a GH III, PS3-ra pedig a World Tour, a Greatest Hits nevű válogatás, a Lego Rock Band, és a széria legújabb része, a Guitar Hero Live is, így bőven van miből szemezgetnem, ha elkap a ritmusjátékok iránti vágy :D 

Legközelebbi bejegyzésemben most már ténylegesen elindulunk a felvételihez vezető úton, addig is kitartást, és kösz a figyelmet! ;)

Memories from 576 KByte, part I

Ó, te jó ég. 

Nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám NAGYON dióhéjban összefoglalni azt az 1 782 napot, amit eddig az 576 KByte alkalmazottjaként töltöttem el a mai napig, azaz május 17-ig. Teljes munkaidőmből még hátra van bő három hét, de már ma - jobb dolgom nem lévén - elkezdtem írni ezt a kis visszaemlékezést. Elsősorban magamnak, de nyilván, mivel publikus helyre írom, így mindenkinek szánom, akit érdekel :D Céges adatokkal nem fogok szolgálni sem most, sem a felmondásom után, hiszen nem akarok büntit, úgyhogy az ipari kémek már most kattintsanak máshova :D

Hol is kezdjem...? Annyi mindent tudnék idehányni kezdésnek. Három hét híján öt évet dolgoztam a boltban, és úristen, mennyi mindent megéltem ott, mennyi barátra leltem, akik ma életem szerves részét képezik; mennyi bánat ért, ha nem is közvetlenül a boltban, de mindenképpen kihatása volt az akkori napjaimra; két párkapcsolatom is köthető közvetlenül a helyhez, bár mindkettő igen rövid volt, de erről mondjuk nem az üzlet tehet :D

Úgy tekintek az egész kócerájra, mint életem egy szakaszára, ami mondjuk evidens, hogy ezt gondolom, de mégis... Az első igazi, bejelentett munkahelyem volt, és ugyan dolgoztam egy szűk évet előtte a házunk melletti kertészetben, ott nem születtek ilyen barátságok (bár hozzáteszem, hogy messze a legjobb csapattal volt dolgom ott is, akiket kívánhattam magamnak).

Na, hogy mire is gondolok? Ott van ugye a középsulis időszak, az ember diák, pörög össze-vissza, bulizik, stb... Ez így oké. Aztán nagyon sokan megpróbálkoznak a felsőoktatással, ami nekem kimaradt, nem is éreztem affinitást, hogy menjek, meg anyagilag azért nem volt hátrány, ha már meg tudok állni a saját lábamon, ilyen terű támogatásra ugyanis nem nagyon számíthattam senkitől.

És ezen épp nemrég agyaltam, hogy számomra az 576-os munka pont ezeket a felsőoktatásos éveket jelentette, mert oké, diplomám nem lett tőle, de mégis mennyi mindent tanultam ez alatt az idő alatt... Hogyan kezeljem az embereket, hogyan ne vegyem fel azt a sok faszságot, amiket némelyik mond néha (jó, hát ezzel még most is gondok vannak, de már csak az igazán extrém helyzetekben :D). A "beszélőkém" is sokat fejlődött, de igazán sokat egyvalakitől tanultam, akire majd később kitérek, mert talán az ő életembe robbanása hozta meg számomra a legdurvább változást. De erről majd egy későbbi posztban lesz szó.

Röviden, számomra a bolt is egyfajta 'főiskola' volt, az Élet iskolája, ha élhetek ilyen magasztos frázissal (és miért ne élhetnék, hiszen ez az én blogom). Mint minden iskola, ez is a "beiratkozással" kezdődött, előtte azonban voltak

Előzmények

 (Valós neveket nem akarok használni, vagy ha mégis fogok, akkor se a teljes neveket, hogy ebből ne legyen gond :D)

Alinak köszönhetem az egészet. De amúgy tényleg. Ő egy régi ismerősöm volt még egy régi fórumról, aztán sokat beszélgettünk a videojátékokról, ki miket szeret, ki miket vár... Akkoriban még csak egy mezei PC-m volt, és hónapokig meg voltam róla győződve, hogy a Dante's Inferno (ami egy vérengző, kaszabolós démonos játék) majd PC-re is egyszer megjön. Tudásom igen hiányos volt, addig ugyanis minden, ami érdekelt, az kijött PC-re, így evidensnek tartottam, hogy majd ez is ki fog. A konzol exkluzivitásról mit sem tudtam még akkor! :D Aztán vagy Ali mondta, vagy magamtól jöhettem rá, ez már nem tiszta, de végül kiderült, hogy a Dante's Inferno nem lesz PC-re, nincs a mai napig sem, és nem is lesz soha. Ettől a hírtől eléggé letörtem, de Ali ajánlott egy hasonlóan véresnek tűnő játékot, és méghozzá a Dragon Age: Vérvonalakat.

Az első általam látott trailer a DA: Vérvonalakból

Megnéztem a fenti előzetest, és rácsodálkoztam, hogy wow, WTF, ilyen lehet? :D Akkoriban istentelen jó gépem volt, mármint a korhoz viszonyítva, a teljes ballagási pénzemet beleöltem egy Geforce 8800GT-be, ami akkor bitang jó videokártyának számított. Az iskolás ösztöndíjamból pedig összespórolgattam egy valamire való hardver árát. Így minden alapkövetelmény megvolt a játékhoz. A BioWare, aki fejlesztette az egészet nem volt már ismeretlen előttem, hiszen a Mass Effect első részét már aktívan játszottam, mire a Vérvonalakat bejelentették. És mivel a Mass Effect mái napig az egyik kedvenc játékom, így a Dragon Age-et is a polcomon akartam tudni. Szerintem életemben először léptem fel az 576 Kbyte weblapjára, hogy előrendeljem ezt a csodát, és előrendelési grátiszként még teljes magyar nyelvű stratégiai útmutató is járt. A rendelés meg is történt, majd türelmesen vártuk Alival, hogy megjelenjen a játék.

Amire végül sor is került 2009. november 3-án. Délután jött az sms, hogy átvehető a játék, úgyhogy azonnal buszra ültem, berobogtam a már éjszakai sötétségben az akkor még a Szeged Plázában lévő üzletbe. Leszurkoltam a 11 000 forintot, de az ott dolgozó kolléga (Ádám) szólt, hogy a stratégiai útmutatót még nem tudja odaadni, csak egy-két nap múlva érkezik meg. Mondtam, semmi gond, majd beugrok érte. Azzal a lendülettel ott is hagytam csapot-papot, és egy nagyon jó barátomat, bár ezt akkor még nem tudtam ;) 

A játék tetszett, bár addig még sosem játszottam fantasy RPG-vel, úgyhogy hamar el is vesztettem a fonalat, és igazság szerint a mai napig sem játszottam ki (még azután sem, hogy egy Facebook-os nyereményjátékon megnyertem a fél évvel később kiadott Eszmélés című kiegészítőjét).
Néhány nappal később visszamentem a könyvért, hogy megérkezett-e. Még nem volt nyitva az üzlet, de szerencsémre ismerős arc fogadott a félig felhúzott rács mögött. Ádám mosta fel épp a padlót, én pedig beszóltam neki, hogy esetleg megjött-e már a könyv, mire szó nélkül hátrament a pulthoz, és kiadta nekem a rács alatt. Nagyon örültem neki, bár akkor még elképzelni nem tudtam, hogy milyen rohadt idegesítő is az, ha valaki nyitvatartási idő előtt akar bejönni a boltba :D

Szomorú, de a könyv megléte sem tudta megszerettetni velem a játékot, illetve az egész fantasy RPG stílust, a mái napig távol tartom magam az ilyenektől. Sajnos nekem a rengeteg fajta fegyver, pajzsok, gyógyfüvek, stb. nagyon ijesztőek, jobb szeretem a letisztult, egyszerűbb játékmenetet, illetve a kevesebb opciót (kivéve, ha a karakteralkotásról van szó, mert ott viszont minél több, annál jobb :D).

Szó, mi szó, így kerültem először kapcsolatba az 576-tal és egy későbbi, szívemnek máig kedves barátommal. :) Mára zárom soraimat, amint lesz időm, folytatom a második résszel ;)