Memories from 576 KByte, part I

Ó, te jó ég. 

Nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám NAGYON dióhéjban összefoglalni azt az 1 782 napot, amit eddig az 576 KByte alkalmazottjaként töltöttem el a mai napig, azaz május 17-ig. Teljes munkaidőmből még hátra van bő három hét, de már ma - jobb dolgom nem lévén - elkezdtem írni ezt a kis visszaemlékezést. Elsősorban magamnak, de nyilván, mivel publikus helyre írom, így mindenkinek szánom, akit érdekel :D Céges adatokkal nem fogok szolgálni sem most, sem a felmondásom után, hiszen nem akarok büntit, úgyhogy az ipari kémek már most kattintsanak máshova :D

Hol is kezdjem...? Annyi mindent tudnék idehányni kezdésnek. Három hét híján öt évet dolgoztam a boltban, és úristen, mennyi mindent megéltem ott, mennyi barátra leltem, akik ma életem szerves részét képezik; mennyi bánat ért, ha nem is közvetlenül a boltban, de mindenképpen kihatása volt az akkori napjaimra; két párkapcsolatom is köthető közvetlenül a helyhez, bár mindkettő igen rövid volt, de erről mondjuk nem az üzlet tehet :D

Úgy tekintek az egész kócerájra, mint életem egy szakaszára, ami mondjuk evidens, hogy ezt gondolom, de mégis... Az első igazi, bejelentett munkahelyem volt, és ugyan dolgoztam egy szűk évet előtte a házunk melletti kertészetben, ott nem születtek ilyen barátságok (bár hozzáteszem, hogy messze a legjobb csapattal volt dolgom ott is, akiket kívánhattam magamnak).

Na, hogy mire is gondolok? Ott van ugye a középsulis időszak, az ember diák, pörög össze-vissza, bulizik, stb... Ez így oké. Aztán nagyon sokan megpróbálkoznak a felsőoktatással, ami nekem kimaradt, nem is éreztem affinitást, hogy menjek, meg anyagilag azért nem volt hátrány, ha már meg tudok állni a saját lábamon, ilyen terű támogatásra ugyanis nem nagyon számíthattam senkitől.

És ezen épp nemrég agyaltam, hogy számomra az 576-os munka pont ezeket a felsőoktatásos éveket jelentette, mert oké, diplomám nem lett tőle, de mégis mennyi mindent tanultam ez alatt az idő alatt... Hogyan kezeljem az embereket, hogyan ne vegyem fel azt a sok faszságot, amiket némelyik mond néha (jó, hát ezzel még most is gondok vannak, de már csak az igazán extrém helyzetekben :D). A "beszélőkém" is sokat fejlődött, de igazán sokat egyvalakitől tanultam, akire majd később kitérek, mert talán az ő életembe robbanása hozta meg számomra a legdurvább változást. De erről majd egy későbbi posztban lesz szó.

Röviden, számomra a bolt is egyfajta 'főiskola' volt, az Élet iskolája, ha élhetek ilyen magasztos frázissal (és miért ne élhetnék, hiszen ez az én blogom). Mint minden iskola, ez is a "beiratkozással" kezdődött, előtte azonban voltak

Előzmények

 (Valós neveket nem akarok használni, vagy ha mégis fogok, akkor se a teljes neveket, hogy ebből ne legyen gond :D)

Alinak köszönhetem az egészet. De amúgy tényleg. Ő egy régi ismerősöm volt még egy régi fórumról, aztán sokat beszélgettünk a videojátékokról, ki miket szeret, ki miket vár... Akkoriban még csak egy mezei PC-m volt, és hónapokig meg voltam róla győződve, hogy a Dante's Inferno (ami egy vérengző, kaszabolós démonos játék) majd PC-re is egyszer megjön. Tudásom igen hiányos volt, addig ugyanis minden, ami érdekelt, az kijött PC-re, így evidensnek tartottam, hogy majd ez is ki fog. A konzol exkluzivitásról mit sem tudtam még akkor! :D Aztán vagy Ali mondta, vagy magamtól jöhettem rá, ez már nem tiszta, de végül kiderült, hogy a Dante's Inferno nem lesz PC-re, nincs a mai napig sem, és nem is lesz soha. Ettől a hírtől eléggé letörtem, de Ali ajánlott egy hasonlóan véresnek tűnő játékot, és méghozzá a Dragon Age: Vérvonalakat.

Az első általam látott trailer a DA: Vérvonalakból

Megnéztem a fenti előzetest, és rácsodálkoztam, hogy wow, WTF, ilyen lehet? :D Akkoriban istentelen jó gépem volt, mármint a korhoz viszonyítva, a teljes ballagási pénzemet beleöltem egy Geforce 8800GT-be, ami akkor bitang jó videokártyának számított. Az iskolás ösztöndíjamból pedig összespórolgattam egy valamire való hardver árát. Így minden alapkövetelmény megvolt a játékhoz. A BioWare, aki fejlesztette az egészet nem volt már ismeretlen előttem, hiszen a Mass Effect első részét már aktívan játszottam, mire a Vérvonalakat bejelentették. És mivel a Mass Effect mái napig az egyik kedvenc játékom, így a Dragon Age-et is a polcomon akartam tudni. Szerintem életemben először léptem fel az 576 Kbyte weblapjára, hogy előrendeljem ezt a csodát, és előrendelési grátiszként még teljes magyar nyelvű stratégiai útmutató is járt. A rendelés meg is történt, majd türelmesen vártuk Alival, hogy megjelenjen a játék.

Amire végül sor is került 2009. november 3-án. Délután jött az sms, hogy átvehető a játék, úgyhogy azonnal buszra ültem, berobogtam a már éjszakai sötétségben az akkor még a Szeged Plázában lévő üzletbe. Leszurkoltam a 11 000 forintot, de az ott dolgozó kolléga (Ádám) szólt, hogy a stratégiai útmutatót még nem tudja odaadni, csak egy-két nap múlva érkezik meg. Mondtam, semmi gond, majd beugrok érte. Azzal a lendülettel ott is hagytam csapot-papot, és egy nagyon jó barátomat, bár ezt akkor még nem tudtam ;) 

A játék tetszett, bár addig még sosem játszottam fantasy RPG-vel, úgyhogy hamar el is vesztettem a fonalat, és igazság szerint a mai napig sem játszottam ki (még azután sem, hogy egy Facebook-os nyereményjátékon megnyertem a fél évvel később kiadott Eszmélés című kiegészítőjét).
Néhány nappal később visszamentem a könyvért, hogy megérkezett-e. Még nem volt nyitva az üzlet, de szerencsémre ismerős arc fogadott a félig felhúzott rács mögött. Ádám mosta fel épp a padlót, én pedig beszóltam neki, hogy esetleg megjött-e már a könyv, mire szó nélkül hátrament a pulthoz, és kiadta nekem a rács alatt. Nagyon örültem neki, bár akkor még elképzelni nem tudtam, hogy milyen rohadt idegesítő is az, ha valaki nyitvatartási idő előtt akar bejönni a boltba :D

Szomorú, de a könyv megléte sem tudta megszerettetni velem a játékot, illetve az egész fantasy RPG stílust, a mái napig távol tartom magam az ilyenektől. Sajnos nekem a rengeteg fajta fegyver, pajzsok, gyógyfüvek, stb. nagyon ijesztőek, jobb szeretem a letisztult, egyszerűbb játékmenetet, illetve a kevesebb opciót (kivéve, ha a karakteralkotásról van szó, mert ott viszont minél több, annál jobb :D).

Szó, mi szó, így kerültem először kapcsolatba az 576-tal és egy későbbi, szívemnek máig kedves barátommal. :) Mára zárom soraimat, amint lesz időm, folytatom a második résszel ;)