Igen, újradizájnoltam a blogot, mert megtehetem. Azt is megtehetném, hogy ide rakom a régebbi posztok linkjeit, de nem fogom, mert gazgonosz vagy :333 :D
Szóval elérkezett a május, és megjött a behívó. A Plázás üzletben tanulnánk be az Árkádos időkre, viszont egyből négy embert vesznek fel, nem csak kettőt, mert Ádám vissza akart menni az egyetemre, illetve mert a vezetőségnek az volt az ötlete, hogy amíg nem jár le a Plázában az üzlet bérlési ideje, addig szimultán működik az Árkádos 576-tal.
Nem tudom amúgy, hogy Ádám szólt-e a lehetőségről, de valószínűleg igen, úgyhogy meghegesztettem életem első önéletrajzát (normális(!) önéletrajzát), és elküldtem a jelentkezésemet a néhai igazgatónak, Balogh Zsoltnak (azért néhai, mert már nem ő az igazgató, amúgy még él, meg ilyesmi). Nagyon rápörögtem a témára, és nem sokkal később jött is a telefon, hogy gratulálunk, behívtuk egy személyes elbeszélgetésre.
Mondanom sem kell, hogy ennek mennyire örültem, rohantam Ádámhoz, hogy közöljem vele a jó hírt. Ő akkor kicsit elmagyarázta, hogy kik dolgoznak a cégnél, illetve kik jönnek le majd a meghallgatásra. Az egyik fent említett Balogh Zsolt volt, a másik az akkori beszerzési igazgató, Wittinger Tamás. (nem is tudom, hogy szabad-e ezeket a neveket leírnom, de oh, well... :D).
Ádám elmondta azt is, hogy miket mondjak, hogy jó benyomást gyakoroljak a két vezetőre. Mondta, hogy biztosan kérdezik majd, hogy szerintem mi egy eladó feladata, illetve egyéb személyes kérdéseket is feltesznek majd, csak legyek határozott. Ittam a szavait, mint James Franco a vizet a 127 órában.
Közben utánanéztem a dolognak, és május 23-án hívtak fel, hogy május 25-én lesz az elbeszélgetés, negyed 12-kor. 9:35-kor még kiírtam Facebook-ra, hogy ömlik az eső, és viharos szél fúj, a vicc az, hogy én tökre úgy emlékszem, hogy verőfényes napsütés volt és tök meleg, mikor beértem a Plázába. Talán addigra elállt :D
Nah, az időjárás senkit sem érdekel, a lényeg, hogy beértem, szépen farmerben, zárt cipőben, valamint egy formálisabbnak látszó fekete pulóverben. Ahogy robogtam az üzlet felé, a sarkon lévő pékséggel átellenben lévő padon ült egy magas, vékony, szemüveges srác. Ránézésre is megmondtam, hogy mekkora kocka (:D), és hogy tuti, hogy ő is az állásinterjúra vár :D Beléptem az üzletbe, ott volt Ádám, Norbi, és még legalább három jelentkező, akiket azóta volt szerencsém jobban megismerni, illetve kettő jelentkező, akiket nem. Plusz ugye kinn ült a kocka srác, akiről kiderült, hogy valóban ide vár, mert nem sokkal később ő is csatlakozott a népes brigádhoz. :D
Így velem együtt voltunk nyolcan (legalábbis az akkori Facebook bejegyzésem szerint hét emberen gázoltam át a felvételin). Az egyik srác, nagyon magas és vörös hajú volt, és belül hangosan felnevettem, mikor megláttam, hogy egy hawaii ingben, rövidnadrágban és papucsban jött az állásinterjúra. Most azon mosolygok, hogy ez az ember a második legjobb barátom. Illetve a másik ember, akit úgyahogy ismerek Ádám egy nálam régebbi barátja volt, akivel napjainkban együtt zenél. A másik három emberre, aki még ott volt/lehetett egyáltalán nem emlékszek, pedig közülük az egyik a jelenlegi szállásadóm :D
Kiderült, hogy a magas vörös közös ismerőse Norbinak meg Ádámnak is, úgyhogy ő is "protekciós" volt, mint ahogy reméltem, hogy én is az vagyok Ádám által :D Ez az ember, akit hívjunk mondjuk Zolinak, mert amúgy is ez a neve, próbált beszélgetni velem, én meg akkor még azért elég antiszoc voltam ahhoz, hogy csak így random idegenekkel cseverésszek, és különösen nem tett jó benyomást azzal, hogy állandóan bele akart állni az aurámba, én meg mindig léptem egy picit hátra, de ő jött velem :D Na meg hawaii ingben, rövidnadrágban és papucsban jönni egy állásinterjúra... Nagyon bíztam benne, hogyha engem fel is vesznek, akkor őt ne vegyék fel.
A másik srác, Ádám barátja, akit "művésznevén" Kucz-nak hívnak már sokkal szimpatikusabbnak tűnt, vele meg Ádámmal el is tudunk beszélgetni egy kicsit így külön. Ádám akkor is ellátott még minket néhány jó tanáccsal. A szemüveges kocka srác, akit amúgy Marcinak hívnak, úgy rémlik, hogy nem szólt hozzám, de ki tudja. Ha az említettek jobban tudják, nyugodtan hagyjanak kommentet a lap alján! :D
A harmadik srácra, ahogy írtam, nem emlékszek, hogy ott lett volna, mindenesetre biztos, hogy ő is elment a felvételire, hiszen felvették :D Zsoltinak hívják, és jelenleg nála lakok, úgyhogy igen... Őt is volt szerencsém jobban megismerni :D
Végül ütött az órám, mennem kellett a nagyfőnökök elé. Balogh Zsolt megkérdezte, hogy fogyasztanék-e valamit. Nemmel feleltem. Nem emlékszem pontosan a teljes elbeszélgetésre, de azt tudom, hogy pontosan azon keretek között zajlott, ahogy Ádám elmondta. Wittinger Tamás tisztán és egyszerűen rákérdezett, hogy szerintem mik a feladatai egy eladónak. Én válaszul elmondtam, amit Ádám tanított, és mialatt beszéltem, láttam, hogy felcsillan a szeme, és egy picit előrébb is hajolt. Hogy pontosan mit mondhattam, és hogy úgy alapból mik egy eladó feladatai, a mai napig sem tudom.
Az interjú végén Tamás közölte, hogy köszöni szépen, hogy elfáradtam (mármint az interjúra), és ha holnap délelőtt telefonon keresnek, akkor felvettek, ha délelőtt nem keresnek, akkor sajnos ennyi volt. Nagyon izgultam, visszamentem még a boltba egy kicsit beszélgetni, elújságoltam, hogy szerintem igen jól ment a dolog, majd hazamentem, otthon is elmeséltem, hogy mi volt.
Másnap olyan 8 körül már ébren voltam, és nagyon izgultam, hogy mikor hívnak, ha hívnak. Kinn voltam az udvaron, meg a melléképületünkben, volt ott egy edzőgép, amin "síelni" lehet, azon tornáztam, de nagyon lassan telt az idő. 10 óra után már aggódni kezdtem, 11 óra után már kezdtem lemondani a dologról. Valamikor fél 12 környékén csörrent meg a telefon, ismeretlen számmal, na akkor nagyot dobbant a szívem, pulzusszámom felugrott 200-ra. Annyira izgultam, hogy kimentem az udvarra, és ott vettem fel a telefont. Nem tudom, hogy minek mentem ki, de sose voltam teljesen százas.
Wittinger volt a vonal túlsó oldalán, akkor már 99%-ban biztos voltam, hogy felvettek, de hallani akartam az ő szájából is. És... ki is mondta. Felvételt nyertem álmaim munkahelyére, a videojátékok mekkájába, az 576 Kbyte szegedi üzletébe. Igyekeztem nem sikongatni a telefonba, ami gondolom, össze is jött, mert nem emlékszek, hogy sikongattam volna a telefonba :D Egyetlen apró probléma volt, hogy az üzletben egyszerre négyen nem tudtunk volna betanulni, így a másik három felvételt nyert embert elosztották egy-egy hónapra. Júniusban Zsolti kezdhetett, júliusban Zoli és én, augusztusban Marci.
Azonnal hívtam édesanyámat is a jó hírrel, majd Ádámot, hogy szóltak-e neki, hogy kiket vesznek fel. Azt mondta, fogalma nincs, mire én: "akkor üdvözlöd a jövőbeni kollégádat". :D Ő is gratulált nekem, és bár nem sokat tudtam vele együtt dolgozni, csak egyetlen hónapot, az a hónap azért jól telt. Szinte mindent tőle tudok, amit most tudok, illetve a "Keresel-e valamilyen valamit?" trademark kérdését is továbbvittem, és használom a mai napig, amíg még kell :D
Azt nem értettem ugyan, hogy vajon mit láttak a hawaii inges srácban, de - akkor még - nagy bánatomra őt is felvették ugye, de igazából ez sem szegte kedvemet, hiszen végre megvolt életem első rendes állása, méghozzá nem is akármilyen állás! Legalábbis akkor még így láttam.
Update: közben beszéltem Zsoltival, és ő volt a legelső, akit meghallgattak még jóval előttem, azért nem emlékszem rá, hogy ott lett volna :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése