2010-ben még nem szerettem a rock és metál zenét, azóta szerencsére megjött az eszem, és tágítottam az addig csak jobbára elektronikus műfajokra korlátozódott ízlésemet. Ebben elképzelhetetlenül nagy szerepet játszott a Guitar Hero III nevű ritmusjáték, ami 2010-ben egyébként már három éves volt. Őszinte leszek, fogalmam nincs, hogy hogyan kerültem kapcsolatba a Guitar Hero-val. Esélyes, hogy ezt is Ali mutatta, mert ő már akkor ismerte, de tényleg, FOGALMAM nincs, hogy honnan ismertem meg :D De a történet szempontjából ez annyira nem is fontos, a lényeg, hogy megszereztem a Guitar Hero III-at. Erről ugye érdemes tudni, hogy addig konzol exkluzív cím volt, tehát ez volt az első rész, amit PC-re is kidobtak. Igen ám, de nekem ugye "csak a játék" volt meg (remélem, érthető az idézőjel :D), hiszen alapból egy remek gitár alakú kontroller is járt minden példányhoz.
Ez a gyönyörűség járt a PS3-as változathoz.
Ez a borzalom pedig a PC/X360 változathoz.
Gitárom nem lévén, mint minden találékony GH játékos, a billentyűzetet ölbe véve, és a gombkiosztást az F1-F4 billentyűkre átkalibrálva játszottam, plusz Page Down gomb a pengetés, és Page Up a Star Power indítás. Ez tök jó volt, viszont cserébe le kellett mondanom a Hard és Expert nehézségi fokozatokról, mert ugyan átírtam a narancssárga gombot az F5-re, de az kényelmetlenül messze volt a többi négytől, és esélytelen volt, hogy ide-oda kapkodjam a kezemet játék közben. Telt-múlt az idő, tök jól elvoltam így ezzel egy jó ideig, amíg be nem szereztem a Guitar Hero World Tour-t is, szintén PC-re. Na, és itt jött a hideg zuhany, ugyanis nem lehetett átállítani az eredeti gombkiosztást, azaz a V-C-X-Y-Í gombokat a már megszokott F1-F5 kvintettre. Hát, leleményes voltam, "old habits die hard", csak azért is ölbe tett billentyűzettel fogok játszani. És sikerült, valahogy átszoktam erre a halál kényelmetlen játékra. De egy idő után úgy voltam vele, hogy bakker, ez nem mehet így tovább, mert tényleg rossz így az egész.
Felcsaptam hát az internetet, hogy van-e PC-re gitár külön, vagy akármi. Volt is, de nagyon elenyésző számban lehetett már csak kapni (vagy semennyire, pontos adatokra már nem emlékszem), hiszen három (illetve a World Tour esetében kettő) évvel voltunk a megjelenés után. Mire én eljutottam eddig a pillanatig, hogy elkezdjek játszani a GH III-mal, már a GH 5 is kinn volt, sőt a hatodikat is beharangozták már. A szerencse azonban rám mosolygott, mert kiderült, hogy a PC-s Guitar Hero III minden gond nélkül tudja kezelni a PS3-as változat kábel nélküli, Bluetooth vevős gitárját is, csak fel kell patchelni, a World Tour-hoz meg hozzá se kell nyúlni, mert az már alapból támogatja. Ennek nagyon megörültem, és eszembe jutott, hogy milyen segítőkész volt Ádám pár hónapja az 576-ban, úgyhogy fel is kerestem az üzletet, mert valamiért nem jutott eszembe, hogy mondjuk utánanézzek a weblapon, vagy ha utána is néztem, már nem emlékszek rá.
Szó, mi szó, beslattyogtam szépen a Szeged Plázába, és csalódottan vettem észre, hogy nem Ádám ül a pult mögött, hanem egy másik kolléga, a későbbi főnököm, Norbi. Nagy bátran odaléptem elé, és megkérdeztem, hogy tudna-e nekem szerezni még PS3-as Wireless gitárt. Norbi átpörgette az akkori készletnézőt (a készletnéző alkalmazás optimalizálásáról még lesz szó egy későbbi bejegyzésben... :3), majd rám szegezte tekintetét, és közölte a verdiktet: egy utolsó darab van még a kaposvári üzletben. Mondanom sem kell, hogy mennyire megörültem ennek, mondtam, hogy moströgtönazonnaldemártegnapra rendelje meg nekem. Norbi felhívta a kaposvári üzletet, majd néhány mondat után közölte velem, hogy a gitár szabad, viszont a doboza már enyhén sérült. Mondtam neki, hogy a legkevésbé se érdekel a doboza, mert nem azzal fogok játszani, úgyhogy kérje csak le bátran :D A telefon után elkérte az adataimat, és egy maximum egy hetes várakozási időt adott meg, illetve hogy telefonon szólnak, ha itt van a gitár. A felhők felett járva hagytam el az üzletet, és számolgattam a napokat :D
Ez a kép az 576.hu 2010. február 9-i állapotát mutatja.
A gitáromat február 10-én vettem meg.
Sajnos csak ilyen hiányosan tudtam előásni az internet mélyéről a weblap akkori állapotát.
Eltelt ÖT teljes nap, de az istenért nem akartak hívni a srácok, én meg már annyira be voltam zsongva, hogy mi a bánat van már a gitárommal, hogy úton hazafelé a 76-os buszon felhívtam az üzletet. Emlékeim szerint Ádám volt a vonal túlsó oldalán, közölte, hogy még nincs itt a gitár, de majd úgyis szólnak, ha megérkezik. Akkoriban erről sem volt sejtésem, hogy ez milyen irgalmatlan idegesítő lehet, ha türelmetlenkedik a vásárló, hiszen én ugyan csak egymagam vagyok, de ők többtíz emberrel beszélnek minden nap, és tuti, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, aki pattoghat a rendelése miatt (ezt ugye most már bőven meg tudom erősíteni személyes tapasztalatok által is, hogy így van :D)
Végül, úgy emlékszem, hogy két nap telt el, de lehet, hogy már másnap jött az SMS, hogy átvehető a gitárom, úgyhogy fénysebességgel robogtam is az üzletbe. Ismét Norbi fogadott, mondtam, hogy jött az SMS, idevelemárismostazonnal a gitárommal. Mai napig megmaradt bennem, hogy egy húszezressel fizettem a 16 700 forintos gitárt (hogy honnan a bánatból volt ennyi pénzem, amikor csak az iskola ösztöndíjam volt, ami összesen volt 13-14 000 forint egy hónapra, rejtély), és Norbi elővett egy számológépet, hogy kiszámolja a visszajárómat. Mondtam neki, hogy háromezer háromszáz lesz, de azért biztosra ment, és miután a számológép is ugyanezt a számot adta ki eredményül, így meg is kaptam a jogos jussomat :D (megjegyzem, hogy a kicsit is bonyolultabb pénzvisszaadások előtt már én is használom ezt a csodálatos eszközt :D Fő a biztonság, hogy aztán ne saját zsebből kelljen kiadni a maradékot).
Vágtattam haza a busz 35 km/h-ás sebességével, és kötöttem, és dugtam össze mindent, és kaptam még matricákat is a gitárhoz, hogy azonnal teleragasszam az egész "hangszert" velük. A GHIII nem akart működni először, mert akkor még nem tudtam, hogy az 1.31-es verzióra kell frissíteni, nekem meg csak 1.3-as volt akkor, de végül ezt is sikerült kiviteleznem, és mehetett a rock and roll hajnalig :D A World Tour valóban azonnal tudta kezelni a gitárt, zokszó nélkül. Több heti játék után már büszkén veregettem a mellemet, hogy a Tokio Hotel - Monsoon c. számát Experten el tudom játszani majdnem hibátlanul.
A boldog gitártulajdonos ^_^ Ez a kép közvetlenül azután készült, hogy sikerült
működésre bírnom a GH III-mal a játékot. A képért köszönet drága Öcsémnek!
(A dátummal ne törődjetek, sose volt beállítva jól a kamerán :D)
Nagyon sokáig megvolt a gitárom, nagyon sokat játszottam vele, aztán végül, mikor ráuntam az egészre, és hónapokig csak állt a sarokban, én meg pénzügyileg megszorultam, 9 000 forintért túladtam rajta. Ezt a tettemet életem Második Legrosszabb Döntésének tartottam egészen a múlt hónapig, amikor is végre sikerült szereznem egy PS3-as World Tour gitárt, mert hoztak be egyet használt játékként. Rendelhettem volna egyet eBay-ről, mert amúgy ilyen 15-25 dollár között mozognak az árak, viszont a doboz igen nagy mérete miatt a szállítás horribilis költségű lett volna.
Guitar Hero iránti szeretetem a mái napig fennáll, bár mostanában megint hanyagoltam a játékot, azonban jelenleg PC-re megvan továbbra is a GH III, PS3-ra pedig a World Tour, a Greatest Hits nevű válogatás, a Lego Rock Band, és a széria legújabb része, a Guitar Hero Live is, így bőven van miből szemezgetnem, ha elkap a ritmusjátékok iránti vágy :D
Legközelebbi bejegyzésemben most már ténylegesen elindulunk a felvételihez vezető úton, addig is kitartást, és kösz a figyelmet! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése